Ismeretterjesztés és oktatás természetes környezetben

Az 1960-as években a panellakásokban élő emberek tízezrei igényelték az erdőben való felüdülést; felvetődött a főváros környéki, közel 8000 hektárosra tehető erdőterületek közjóléti szerepe. A kezdeti nehézségek ellenére gyorsan terjedt a mozgalom, amiben nagy szerepe volt a Társadalmi Erdei Szolgálat önkénteseinek is.
Az 1970-es évekre a Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság területét kiemelt vadászterületként használták, elsősorban a pártállami vezetők. A kirándulók sétáikon gyakran ütköztek vadvédelmi kerítésekbe – a feszültségek enyhítésére megoldást kellett találni.
Az akkori vadgazdasági vezetők, Tollner György igazgató és Győrky Attila főmérnök nevéhez fűződik a Budakeszi Vadaspark létrehozásának gondolata. Az alapcélok között egy vadbemutató hely létrehozása szerepelt, ahol a látogatók megismerkedhetnek az erdőben egyébként nem látható állatokkal és azok élőhelyével. Köveskuti György szakmai közreműködése révén elkészültek a parkra vonatkozó tervek, majd széles körű összefogás eredményeként 1979. április 4-én megnyitotta kapuit a Budakeszi Vadaspark.
Napjainkban, az eredeti elgondoláshoz hűen, a park számos kifutóval, vadbemutatóval és egy kilátóval igyekszik természetes környezetben bemutatni a hazánkban és az Európában őshonos állatfajokat. Fontos szerepet vállal az ismeretterjesztésben és az oktató-nevelő munkában, ezzel is hozzájárulva a felnövekvő generációk természet iránti fogékonyságának kialakításához.

B. A.