Az „Új megközelítések a szociálpolitikában – fókuszban a gyermekek fejlesztése és az együttműködés” című tanácskozáson elsősorban olyan szakemberek vettek részt, akik a hátrányos helyzetű családok számára fenntartott, úgynevezett átmeneti otthonokban dolgoznak, ám az ilyen családok, és főleg a gyermekek beilleszkedése az egész társadalmat mélyen érintő probléma. A konferenciát Lehel László, a szervezet elnök-igazgatója nyitotta meg, majd Lévai Anikó, a szervezet jószolgálati nagykövete mondott köszöntőt, aki 1998 óta aktív tagja az Ökumenikus Segélyszervezetnek. Beszédében kiemelte, hogy a családi átmeneti otthonok módszertani központjaként is működő Ökumenikus Segélyszervezet arra törekszik, hogy a támogatásra szoruló családok ne kerüljenek kiszolgáltatott, függőségi helyzetbe egyetlen segélyszervezettől, segítő intézménytől sem, hanem lehetőség szerint önállósuljanak. Céljuk, hogy ennek érdekében az érintettek készítsenek pontos tervet, hogy tudják, hová lehet eljutni a jövőben.

Rácsok Balázs, a Módszertani Központ vezetője arról számolt be, hogy milyen eredményeket sikerült elérniük idáig. Megtudhattuk, hogy a lassan végéhez érő egy éves programjukban – melyet a Tesco támogatott –, eddig 217 gyermek vett részt, akiknél csak pozitív változásokat tapasztaltak a részképességek területén. Azonban ha a gyerekek részképességeit nem mérik föl, akkor csekély az esélyük a beilleszkedésre. Elhangzott az is, hogy egy lelkileg sérült kisgyerek sokkal rosszabb esélyekkel indul az iskolában, nehezen tud nyitni az emberek felé, és így később sem lesz könnyű számára a teljes felnőtt élet, a közösséghez való tartozás.

Ezért volt szükségük fejlesztő pedagógusok bevonására, hiszen hiába tesz meg minden tőle telhetőt egy szociális munkás, vannak olyan speciális területek, melyekhez szakember segítsége szükséges. A másik fontos elem az volt, hogy az együttműködés jegyében a szülőket is bevonják a gyerekek fejlesztésébe, ezért a Módszertani Központ célkitűzései között szerepelt, hogy körülbelül 30-50 szülő váljon képessé gyermekei otthon történő fejlesztésére. Mindez nemcsak erkölcsileg hasznos: a tanácskozáson elmondták, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztésére fordított minden egyes forint minimum három-négy forint költségvetési megtakarítást eredményez.