Bokrétafa a Bárányfelhőn

Szinte napra pontosan egy évvel az alapkőletétel után elkészült a Bárányfelhő Svábhegyi Református Óvoda szerkezete. Az ebből az alkalomból megtartott bokrétaünnepen az épület bemutatására is alkalom nyílt.

Közvetlenül a Svábhegyi Református Templom mellett, a Felhő utcában két telken épülő, 120 gyermek számára férőhelyet biztosító intézmény létrejöttét a Hegyvidéki Önkormányzat a kezdetektől támogatta. Az egyik telek és a rajta lévő régi villa eredetileg az önkormányzat tulajdonában állt, a másik a fővárosé volt, ezen egy munkásszálló működött. Utóbbin létesül az új óvoda, míg a villaépületben a pedagógusok szobáit alakítják ki.

Erről is szó esett a bokrétaünnepségen, amelyen elsőként dr. Koncz Kornélia, a gyülekezet gondnoka köszöntötte az egybegyülteket. Elmondta, hogy a bokrétaünnep évszázados hagyomány, akkor tartják, amikor egy készülő épület eléri a legmagasabb pontját. Ide kerül a bokrétafa vagy a bokrétacsokor, az ünnepségen köszönetet mondanak azoknak, akik a házon dolgoznak, amire Isten áldását kérik.

A kivitelező Etna Kft. képviseletében felszólaló Ziszidisz Nikosz arra hívta fel a figyelmet, hogy az óvoda helyén másféléve még a Fővárosi Köztisztasági Hivatal munkásszállója és egy tároló állt. Ezeket elbontották nem úgy, mint a szomszédos villát, ezt ugyanis régi pompájában helyreállítják. Ez lesz a nevelőestület épülete, amit egy látványos, íves rámpa köt össze az óvodával. Ebben öt csoportszoba, sószoba, tornaterem kap helyet, előtte pedig óriási játszókert, tele csodákkal várja a gyerekeket. Az óvoda különlegessége a hullámzó tető, egyfajta palástként borul az épületrészekre. És nemcsak egyedi a megoldás, hanem éppen ezért komoly szakértelmet is igényelt a betontető zsaluzása. Eddig 150 ember dolgozott az építkezésen, a számuk pedig hamarosan megduplázódik – tette hozzá az építési szakember megemlítve, hogy háromnegyed év múlva birtokba vehetik a gyerekek az új óvodát.

Fürjes Balázs Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár kijelentette: óvodát építeni mindig öröm. A Hegyvidék pedig egy olyan hely, ahol sok a nagycsalád, így mindenképpen szükség volt a fejlesztésre. Kifejtette, hogy a kormány 30 milliárd forintot biztosít az egyházi óvoda programra, ennek keretében valósulhat meg a református intézmény. Az államtitkár szerint az óvodai korszak az egyik legkedvesebb az ember életében, ráadásul a bölcsőde után itt bízzák a szülők először másra a gyermeküket. Ezért is jár a tisztelet az itt dolgozó pedagógusoknak – hangsúlyozta, majd a 127. zsoltárra utalva – „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” – azt kívánta, hogy most az Úr is építsen házat, és az építők is fáradozzanak, mert ez azt jelenti, hogy tovább gazdagodik a kerület.
Csatlakozva a jókívánsághoz Pokorni Zoltán reményét fejezte ki, hogy a nyári átadáskor mindenki épen és egészségesen lesz majd jelen.

„A sikernek sok anyja van, a kudarc mindig árva” – idézte Mark Twaint a polgármester emlékeztetve arra, hogy az óvoda létrehozása felett többen bábáskodtak. Mitnyan György, akkori XII. kerületi polgármester adta át használatra a református egyháznak azt a telket, ahol ma már a templom áll. És innentől ment minden a maga útján, a szomszédos terület a kerületi önkormányzattól és a fővárostól a kormányon keresztül került a reformátusokhoz, hogy megvalósulhasson ez a nagyszabású beruházás. Aminek lesz méltó riválisa is, hiszen a közelben katolikus óvoda épül, de Pokorni Zoltán szerint mégis a legfontosabb az, hogy a gyerekek és a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok mindkét helyen jól érezzék magukat.

Egyetértett az előzőekkel Illés Dávid református esperes, aki azt szeretné, ha az óvodába minden gyermek boldogan jönne. Nem félelemmel, ijedtséggel, hanem jó kedvvel.
„Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse” – folytatta a 127. zsoltárt Berta Zsolt vezető lelkész kifejtve, hogy erre gondolunk, amikor óvodát építünk. Éppen ezért nemcsak a környékről várják a kis óvodásokat, hanem távolabb élőket is szívesen fogadnak. Ezt jelképezi az épület formája is, amely egyszerre öleli körbe, óvja a kicsiket, és a templommal együtt tárja ki kapuit a családok felé.

A köszöntőket követően felkerültek a bokrétafára az ilyenkor szokásos szalagok, majd az építők és építtetők a tetőre siettek. Eleget tettek ugyanis a hagyománynak, ami kimondja, hogy nekik kell egy-egy poharat ledobni a magasból. Ha széttörnek, az jót jelent, ha nem, az rossz előjelnek számít. Nos, a református óvodával e szerint minden a legnagyobb rendben lesz, hiszen valamennyi pohár darabokra törött.