Boldog Apor Vilmosra emlékeztek
A szovjet hadsereg 1945. március 28-án érte el Győrt. Apor Vilmos püspök már korábban elkezdte felkészíteni a harcokra a Püspökvár pincerendszerét, ahol élelmiszert halmozott fel, elsősegélyhelyet hozott létre, menedékhelyet biztosított a harcok elől menekülőknek. Több száz embernek biztosított oltalmat, köztük sok nőnek, akiket az oroszok megpróbáltak elhurcolni. Március 30-án, nagypénteken is megpróbálta megvédeni a részeg katonáktól az egyik nála elbújó nőt. Jobb kezét felemelve állta útjukat, ám egyikük leadott egy géppisztolysorozatot, ami unokaöccsét és a püspököt is eltalálta. Apor Vilmos három lövést kapott, és bár megoperálták, három nappal később, húsvéthétfőn belehalt sérüléseibe.
Boldoggá avatási eljárását már 1946-ban megkezdték, de 1949-ben felfüggesztették, és csak 1989-től folytatták. II. János Pál pápa 1997. november 9-én a Szent Péter téren boldoggá avatta.
Hegyvidéki szobránál, az Apor Vilmos téren minden évben ebből az alkalomból tart koszorúzást az Apor Vilmos Emlékbizottság. Az idei ünnepségen Pákozdi István emlékezett Apor Vilmosra, a Felsőkrisztinavárosi Plébánia plébánosa elmondta, hogy mindent a gondviselés irányít, így az sem lehet véletlen, hogy idén éppen november 5-ére esett a koszorúzás, amely egyben Szent Imre herceg ünnepnapja, hiszen a „szentjeink egymásba karolnak, és erősítik a tudatot, hogy egyedül Isten a szent”, amit a protestánsok is elfogadnak.
Nagypénteken elmondjuk Jézus szenvedésének és halálának történetét, de az is fontos, hogy beszéljünk Apor Vilmosról, aki ugyanezen a napon halt vértanúhalált. Jobb kezét felemelve próbálta meg távol tartani a gyengéktől az esztelen katonákat, ezt a pillanatot örökíti meg szobra.
„A kórházban megbocsátott gyilkosának, és ami még több ennél, életét, püspöki szolgálatát, kereszténységét felajánlotta a szenvedő magyarság üdvéért. Nem szabad felednünk, hogy Apor Vilmos értünk áldozta fel az életét” – hangsúlyozta Pákozdi István emlékeztetve arra, hogy a püspök volt az első magyar, akit 1989 után boldoggá avattak.
„Talán arra is gondolhatunk, hogy egyszer a szentek közé kerül. Mert szükség van a megerősítésre, a példára, hogy Magyarország Szent István óta az evangélium útját járja, és erről nem szabad lemondanunk. Fohászkodjunk, hogy térjen észre a magyar nép és a biztosabb jövő reményében hozzon majd döntést” – intett a Felsőkrisztinavárosi Plébánia vezetője. Beszédét követően került sor a koszorúzásra, az önkormányzat nevében Csepreginé Volosinovszki Mária irodavezető és Gonda Attila közművelődési referens helyezte el az emlékezés virágait a szobor talapzatán.
