Díszpolgári címet kapott Roska Botond neurobiológus

Kollégái a Nobel-díj várományosaként tekintenek Roska Botond neurobiológusra, aki korszakalkotó sikereket ért el az általa kidolgozott látás-visszaállító terápiával. Csodaszámba menő eredményeivel nemcsak a szakmájában, hanem a szülőföldjén is elismerést vívott ki: tiszteletének jeléül a Hegyvidék díszpolgára címmel tüntették ki a jelenleg Svájcban élő, de a XII. kerülethez ezer szállal kötődő professzort.

Három és fél éves korában megszökött az óvodából, mert unalmasnak találta az alvást. Általános iskolában annyi intőt kapott, hogy betelt az ellenőrzője. Ezek a gyerekkori történetek nehezen társíthatóak egy nemzetközi hírű tudóshoz, pedig így áll a dolog: prof. dr. Roska Botond maga mesélte el a Hegyvidék Televízió által készített és a díszpolgáravató ünnepségen levetített riportfilmben, mennyire rossz gyerek volt.

A professzor nem tartja magát tudós alkatnak, tény ugyanakkor, hogy gyermekkorában, a kíváncsiságtól hajtva szinte mindent kipróbált, amit csak lehetett. A Jókai iskolában, a sorozatos intők ellenére valószínűleg azért „kegyelmezett meg” neki az igazgató, mert látta, hogy a matematikai versenyeken jól szerepelt.

Persze nem csak a matek ment neki jól. Csellózni tanult, és már tizenhárom évesen felvették a Zeneakadémia különleges tehetségűek osztályába, így a gimnáziumot magántanulóként végezte el. Minden jel arra mutatott, hogy híres csellóművész lesz belőle, karrierjét azonban tizennyolc évesen kettétörte egy, a kezét ért baleset.

Így hát, miután nem zeneművészeti pályára lépett, mint édesanyja, Esztó Zsuzsanna zongoraművész, édesapja, Roska Tamás akadémikus példáját követte – az ő nevéhez fűződik a neurális hálózatok kutatásának megindítása Magyarországon. Diplomát szerzett a Semmelweis Egyetem általános orvosi karán, emellett pedig matematikát is elkezdett tanulni az ELTE-n, illetve a műszaki egyetemen az elektromossággal, programozással kapcsolatos tárgyakat hallgatott.

A kaliforniai Berkeley Egyetemen folytatta neurobiológiai PhD-tanulmányait, majd bekapcsolódott a Harvardon folyó genetikai és virológiai kutatásokba. Ezt követően Svájcba, a bázeli Friedrich Miescher Orvosi Kutatóintézetbe került, ahol 2010 óta irányítja a látás interdiszciplináris vizsgálatával foglalkozó kutatócsoportot. 2018-ban egyik alapítója volt a bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézetnek, amelynek jelenleg is a vezetője.

„Svájcban nyílt lehetőségem arra, hogy a különböző tudományterületeket, a virológiát, a molekuláris biológiát, a matematikát és a fiziológiát kombinálhassam. Itt már az első évemben beindítottam azt a látórendszerrel foglalkozó kutatást, ami mára odáig vezetett, hogy vak emberek valamilyen szinten vissza tudják nyerni a látásukat” – mutatta be egyszerűen a meglehetősen komplikált munkáját a kutató.

Néhány éve kezdődött az a retina működésével kapcsolatos tudományos együttműködés, aminek eredményeképp rövid időn belül remélhetőleg magyar betegek is részesülhetnek a Roska Botond által kidolgozott terápiában – mondta el dr. Nagy Zoltán Zsolt, a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának igazgatója. Kitért rá, hogy a speciális kezelés során olyan vírusvektorokat tudnak a retina alá juttatni, amik arra kényszertik a nem működő fotoreceptor sejteket, hogy fényfelvevésre legyenek alkalmasak és újra lásson a beteg. Ez a látás ugyan még nem olyan, mint amit mi tapasztalunk, de önálló életvitelre lehet képes a kezelésen átesett páciens.

„Humor, vidámság, játékosság jellemzi őt. Ezek a tulajdonságok rendkívül fontosak egy kutató számára, hiszen érdekessé tudja tenni nemcsak a saját személyiségét, hanem azt a témát is, amivel foglalkozik” – jegyezte meg a klinikaigazgató. Hozzátette: Roska Botond több olyan díjat is kapott az elmúlt években, amit a szemészetben a Nobel-díj előszobájaként szoktak emlegetni.

„A díszpolgári cím idézőjelbe teszi azt a bibilai eredetű mondást, miszerint senki sem lehet próféta a saját hazájában” – mondta az önkormányzati kitüntetés átadása alkalmából Pokorni Zoltán polgármester. Úgy véli, büszkeséggel tölthet el mindannyiunkat, hogy tudjuk, honnét indult a Bázelben önálló intézetet vezető, nemzetközileg elismert professzor, akire kollégái a Nobel-díj várományosaként tekintenek.

A polgármester szerint Roska Botond története is azt igazolja, hogy az oktatás rendkívül fontos szerepet tölt be az életünkben. Hallatlan nagy szerepe van a korai iskolai időszaknak, és annak, hogy a pedagógusok képesek legyenek felkelteni a gyerekek érdeklődősét, vagy legalább ne törjék le azt. Mint fogalmazott, a „világhoz való pozitív odafordulás attitűdjét kell átadni gyermekeinknek, ami több mint a szorzótábla, vagy a periódusos rendszer ismerete.”

A díszpolgárunkká avatott professzor arról szólt, hogy a születésétől, 1969-től huszonöt évig élt „paradicsomi állapotok között” a Kikelet utcában. Bár élete másik felét nem itt töltötte, a Hegyvidéken most is otthon érzi magát. Örömmel idézte fel gyermekkorának helyszíneit, valamint iskoláját, a Jókait, ahol gondolkodni tanították a pedagógusai. Ez, mint mondta, óriási adomány, hiszen gyermekkorunkban alakul ki az agyunkban, hogyan fogunk gondolkodni, ez lesz az alapja annak, később milyen irányba fordul az érdeklődésünk.

„Engem nagyon sokáig bolondnak tartottak, máig is sokan bolondnak tartanak, de ez nem nagyon izgat, mert jól érzem magamat” – jelentette ki a kutató. Szerinte mindenkinek meg kell tanulnia a saját módján gondolkodni, mert így lehetünk innovatívak, és így vagyunk képesek a tudásunkat az emberiség szolgálatába állítani.