Előadás Nemes Nagy Ágnesről

Menyhárt Éva a szalon vezetője bevezetőjében elmondta, ez az alkalom kiemelten ünnep, a szalon tekintetében különleges a számukra. Köszöntötte Kerek Verát, Nemes Nagy Ágnes jogutódját, hagyatékának kezelőjét, aki volt olyan kedves, és hozzájárult ahhoz, hogy a Nemes Nagy Ágnes nevet felírhassák a szalon egyik termének ajtajára. A Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéíró hegyvidéki kötődése közismert, lakóházán, a Királyhágó utca és a Böszörményi út sarkán lévő házon emléktábla jelezi, hogy 33 éven át ott élt és alkotott Nemes Nagy Ágnes. A harmadik emeleti lakás szerkesztőségi és baráti összejövetelek rendszeres színhelye volt.

Ferencz Győző arról beszélt, hogy hol helyezkedik el Nemes Nagy Ágnes életműve a magyar irodalom, a világlíra történetében, melyek költészetének és életművének a sajátosságai, illetve mik azok a jegyek, amelyek kivételessé teszik életművét. Arról nevezetes a magyar költészet történetben, hogy a tárgyias lírát művelte. Rátalált az objektív lírára, amely a későromantika elleni lázadásként is felfogható. Önképéről így vall egy 1980-as évek közepén írott szövegében: „Óriási, hihetetlen lyukak vannak az életművemben. Nincs egy sor, nincs egy betű, amelyen politikai okból változtatni kéne, de minduntalan hatalmas barlangok, szakadékok nyílnak meg a sorok között. Mindaz, amit nem írtam meg, amiről nem beszélhettem. … Nagyon is jól ismert életveszélyek és tiltások fekete űrjein át vezet a szavak vékonyka fénycsíkja.” Bár ő maga úgy gondolta, szaggatott, hiánnyal teli az életműve, ennek ellenére a költők, irodalomtörténészek és értő olvasók is úgy tekintenek rá, mint a 20. század második felének egyik legnagyobb alkotójára, aki rendkívül zárt, integráns életművet hozott létre. Akik meghallgatták az érdekfeszítő előadást, bizonyára újra olvassák, megkeresik Nemes Nagy Ágnes műveit és a róla szóló tanulmányokat.