Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Gyorsbillentyűk listája

szel_agnes02

Fénnyel írt lélekképek

A Hegyvidéki Kulturális Szalon új épületében nyílt meg Szél Ágnes felemelő fotókiállítása, a Fénnyel írt lélekképek.

A Hegyvidéki Kulturális Szalon környezete még rendezésre vár, a munkálatokat a jelenlegi viharos időjárás is hátráltatja. Bent azonban már zajlik az élet, hétfőn nyílt meg Szél Ágnes Fénnyel írt lélekképek című kiállítása. A megnyitóra összegyűlő közönség körében találkoztam Lenzsér Péter tervezővel, aki maga is most látta először „működés közben” az épületet. Nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem: így képzelte?
megnyito02

„A szalon eddigi tevékenysége alapján szerteágazó, gazdag programot kellett az épületbe belesűríteni, ezért a belső terek flexibilisek, összenyithatók – mondta. – A külalakot meghatározta a környezet erővonalainak meghúzása, a léptékegyeztetetés a Törpe utcai villasor és a Kiss János altábornagy utcai középületek, nagy lakóházak gyújtópontjában. Középület jellege befolyásolta a formaképzést, az anyaghasználatot, a téglaburkolat reflexió az önkormányzat falaira. Örömmel tölt el, hogy látom, az épület nagyszámú közönség esetén is betölti hivatását.”

Szél Ágnes művészetét, fotóit Keleti Éva Kossuth-díjas, Prima Primissima díjas fotóművész méltatta. Megjegyezte, hogy bár sok kiállítást megnyitott életében, ez az első, amelyik egy új kulturális intézményben debütál. Majd így folytatta: „Szél Ágnes a magyar fotográfia rendkívüli személyisége, képei a lélek szavai, ha boldog, akkor csodálatos piros tulipánok táncolnak a lelkében és a fényképezőgépén, ha kimegy a természetbe, akkor a zöld színek árnyalataiban dúskálhatunk, ha víz mellett van, az ő gondolatait követve kanyargunk, utazunk a vízzel. Érzelmeit a szeretet vezérli, nekem a szobám falán lévő képe segített meggyógyulni. Szél Ágnes tudja, mi az emberi élet, az öröm és az emberi boldogság, ezt adja át nekünk gondolatainak áradásával, színeinek tobzódásával, hogy mi is átélhessük.”
kiallitas01

Szél Ágnes 1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett építészmérnökként. 1972-ben esztétikából diplomázott. 1977-ig építésztervező volt. 1977–1982 között Algériában élt és dolgozott. 1986–1989-ig az Artunion épületfotósa, 2001–2002-ben a Magyar Villamos Művek fotógalériájának tervezőjeként és művészeti vezetőjeként tevékenykedett. 1989 óta önálló fényképész, 65 egyéni és 13 csoportos kiállításon vett részt itthon, Lengyelországban, Ausztriában, Németországban.

A művésznőnek a megnyitón gratulált Pokorni Zoltán polgármester, Fonti Krisztina alpolgármester, Menyhárt Éva, a Hegyvidéki Kulturális Szalon vezetője és sok-sok barát, kolléga is. A szép, szélfútta képek készítésének titkairól érdeklődtem tőle: „Használok egy technikát… – kezdte. – Picikét megmozdítom a kamerámat, nagyon el kell találni, így lehet szép képeket »festeni«. Szívesen dolgozom alkotótáborban, Dunaszerdahelyen vagy Mártélyon, amely a Tisza holtága közelében fekszik. Szeretem használni a teleobjektívet; a témának megfelelően kell megválasztani a fényeket, a napszakot. Hajnalban, például, gyönyörű párába burkolózó képeket mutat a Tisza.”

Balajthy Anna

A kiállítás december 4-ig tekinthető meg. Cím: XII., Törpe utca 2.