Fragmentum a Hegyvidék Galériában

2019. 09. 19.

Az Ars Sacra Fesztiválhoz kapcsolódva kortárs szakrális fotográfiákból nyílt kiállítás a Hegyvidék Galériában. Az itt bemutatott, a fotográfia médiumából kiinduló műalkotásaikkal hazai és nemzetközi művészek tesznek kísérletet arra, hogy – Chaim Potok szavaival – ellássanak oda, ahová mi nem, meglássák és láttassák a rejtett, elfeledett, hiányzó töredékeket, az összefüggéseket, a világ köztességeit.

A megnyitón elsőként Körösvölgyi Zoltán kurátor beszélt a kiállítás megvalósulásáról. Évek óta foglalkozik doktori munkájában a kortárs szakralitással, annak a különböző vizuális művészetekben való megjelenésével. A fotográfia mint újabb fajta médium jó pár éve elő-előkerült a szakralitás megjelenítésében. Előzményként utalt a Hegyvidék Galériában két esztendeje rendezett tárlatra is, amelyen a képzőművészet többféle médiumot használó munkákkal szerepelt; ennek sikerén felbuzdulva mert nekivágni az újabb gyűjtésnek.

Igazi kiindulópontként egy olvasmányélményéről szólt. Chaim Potok haszid rabbi, amerikai író Asher Levről, egy fiktív haszid zsidó festőművészről írott könyvében megragadta őt egy jelenet, amiben a rebbe beszélget a festővel a munkájáról. Amikor Isten teremt valamit, ezt olvashatjuk: „és látá, hogy jó”. Ha Isten valóban így látja ezt, mi vajon miért nem? A rebbe szerint ennek az az egyszerű oka, hogy Isten nem pislog, mi pedig igen, és ez azt eredményezi, hogy töredékesen látunk. Gondolatát úgy fejezi be, hogy a rabbi és a művész legfontosabb feladata hozzásegíteni az embereket, hogy meglássák a világ jóságát, hogy tökéletlen látásuk mögé lássanak… Ezzel a gondolattal szólította meg művészeket a kurátor.

A Hegyvidék Galériában húsz alkotó művei láthatók, mindegyiknek köze van a fotográfiához: direkt fotók, fotográfiából induló, ám mozgóképes vagy grafikai munkák, 80-as, 90-es, 2000-es évekbeli, valamint néhány olyan is, amelyik erre a kiállításra készült. „Kívánom önöknek, hogy a pislogások mögé lássanak a kiállított munkák által, a művészek egészen elképesztő meglátó képessége által” – mondta befejezésül Körösvölgyi Zoltán.

Visky András író, dramaturg, egyetemi tanár, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti igazgatója egy majdnem elkészült, de töredékben maradt esszészerű szövegével nyitotta meg a tárlatot. Performanszával tiszteletét szerette volna kifejezni a kiállítás létrehozóinak, leginkább a művészeknek. Líraisággal és filozófiával átszőtt prózája sok rétegében rezonált a képekre.

„A fragmentum megjeleníti az időt és óhatatlanul a hozzá tartozó történetet is, amit viszont már nem áll módunkban elmondani. A rekonstrukcióhoz a fragmentumok egybefüggő láncolatára volna szükségünk. Az egybefüggő szekvenciákat olykor kifejezetten a vágyaink, a fogságba esett imagináció töltik ki” – fogalmazott az író, aki a világ és a közénk ékelődő képekről is szót ejtett, valamint arról, hogy Isten történetébe írjuk bele a magunk történetét… „A fotográfia sokféle lehetőségét kutatja a kiállítás – tért rá a tárlaton szereplő művekre –, és ha fénykép, akkor a fény valódi természetét vizsgálják a képek.” Sokféle fénnyel találkozunk az alkotásokon: ezek közül megemlítette az idő fényét, a kiürült táj fényét, az örök befogadás fényét.

A fragmentum azt is jelenti, hogy barát. Így kerül elénk A fehér barát – Luzsicza Fanni műve –, akit a szél visszahelyez a felismerhetetlenbe. „Több kép is az emlékezés és emlékeztetés, vagy pedig a szembesítés különféle rítusait kínálja – mondta Visky András. – A közösségi interakciók eltűnését, kiürülésének, végleges elsorvadásának drámáját.”

SzD

A Fragmentum című kiállítás megtekinthető: október 3-ig, keddtől péntekig 10.00–18.00, szombaton 10.00–14.00 óráig. A belépés díjtalan. Helyszín: Hegyvidék Galéria – XII., Királyhágó tér 10. Kurátori tárlatvezetés magyar nyelven: szeptember 19-én 18.00 órakor, angol nyelven szeptember 27-én 18.00 órakor. Finisszázs a kiállító művészek részvételével: október 3-án 18.00 órakor.