Hegyvidék₂O – Egy csepp történelem

Habár a forrásokban gazdag Hegyvidék az egyetlen olyan budai kerület, amelynek nincs Duna-parti része, mindig is létfontossású szerepet játszott itt a víz – a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban erről mesél a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény új időszaki kiállítása is, ahol nem csak kerületünk ikonikus vizeshelyeit és a dunavíz-árusokat ismerhetjük meg közelebbről, hanem a régmúlt idők tisztálkodással, mosással kapcsolatos szokásaira is rácsodálkozhatunk.

A World Resources Institute jelentése szerint a globális felmelegedés miatt több víz párolog el a tárolókból, miközben a szükséglet nő. São Paulóban egy évvel azután, hogy csaknem kimerültek a vízkészletek, áradások pusztítottak; Csennaiban négy éve árvizek voltak, néhány hónappal később pedig akkora aszály volt, hogy vagonokkal szállították oda az ivóvizet. Ott van még Fokváros is, ahol vészesen közel volt a Day zero; a nap, amikor a csapokat el kellett volna zárni. De nem kell „messzire menni”: 2018-ban a Duna bizonyos szakaszai szinte teljesen kiszáradtak. A Földön több mint 1,5 milliárd olyan ember él, aki nem jut tiszta, egészséges ivóvízhez. Ahogy napjainkban, a múltban is kiemelkedő szerepe volt az emberi lét nélkülözhetetlen elemének – ezt üzeni a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény kiállítása is, ami nemcsak a jelen problémáira hívja fel a figyelmet, hanem azt is megmutatja, hogy a patakok és a források hogyan segítik több száz éve kerületünket.

Sok más mellett kiderült az is, hogy Mátyás király idején a Budai vár vízellátását a hegyvidéki kutakból nyerték. A Budai Napló 1928. december 16-ai lapszámában pedig arról írnak, hogy: „József nádor is a svábhegyi városkút forrásából hozatta ivóvizét és ezért Buda város közgyűlése, hogy a jeles nádor emlékezete, aki a főváros emelése és szépítése érdekében annyit fáradozott, e szép virányú tájon is fenn tartassák, a városkutat Nádorkútnak nevezte el.” Sőt, mint megtudtuk, Erzsébet királyné is kifejezetten szerette a svábhegyi forrásokat, ezért innen hordták neki a vizét.

A „Hegyvidék₂O – Egy csepp történelem” című kiállításon szemügyre vehetjük kerületünk vízrajzát, megismerhetjük a régi kerületi vízgyógyintézeteket, a dunavíz-árusokat, a vízhordó embereket, a lóitatók és a ciszternák történetét.

„A kezembe került egy térkép, amin feltűnt, hogy bár a Hegyvidék nem élvezheti a Duna kincseit, a beszámolók szerint a Budai várnak is nagy szüksége volt a svábhegyi forrásokra. Érdekesség az is, hogy anno sokan panaszkodtak arról, hogy a rókák a jégvermekből csenték az élelmet. Ezen a kiállításon azt szeretnénk megmutatni, hogy a víznek nemcsak napjainkban, hanem a múltban is fontos szerepe volt” – beszélt a kiállítás ötletéről Földváry Gergely, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, aki azt is elárulta, hogy a tárlat legfőbb célja, hogy felhívják a fiatalabb generációk figyelmét a jövő kihívásaira, valamint a víz felbecsülhetetlen értékére.

„A víz szeretete nem csak a múltban volt fontos tényező, hanem napjainkban is kiemelt szerepet kell tulajdonítanunk neki. Talán manapság nem értékeljük eléggé a tiszta, iható víz jelenlétét az életünkben. Természetesnek vesszük, hogy bármikor hozzájuthatunk, és talán nem halljuk meg az aggódó hangokat, amik arra figyelmeztetnek, hogy mindennapjaink nélkülözhetetlen alapeleme komoly veszélyben van. A kiállítás rendezői erre is felhívják a figyelmet, és közösen reméljük, hogy a tárlat segítségével minél többen átérzik ennek fontosságát” – mondta dr. Éder Katalin, a Budapesti Történeti múzeum-Vármúzeum igazgatója.

„A kiállítás minden témája érdekes, de engem a Mátyás-korabeli vízvezeték fogott meg a leginkább. Van valami lenyűgöző abban, hogy 500 évvel ezelőtt innen, a Svábhegyről egy vízvezetéken keresztül jutott el a víz a várba, ami nemcsak az ivóvízellátást szolgálta, hanem az ott található vörösmárvány szökőkút is a hegyvidéki forrásból táplálkozott. Napjainkban klímavédelmi szempontból minél több vizet kellene a felszínre hoznunk, hiszen egy kis kerti tó nyáron tökéletesen hűti a környezetét, arról nem is beszélve, hogy a víz szemet gyönyörködtető látvány” – értékelte a tárlatot Pokorni Zoltán, aki arról is szólt, hogy az önkormányzat a jelen problémáira szintén kiemelt figyelmet fordít. „A megváltozott időjárási viszonyok miatt gondot jelentenek a nagy nyári záporok. A tetőkről lezúduló vízre a kis házi ciszternák, tárolók megoldást jelenthetnek. Ennek jó mintája a Normafa úti fejlesztés, melynek részeként az új Eötvös út alatt egy hosszabb, 1600 mm átmérőjű záportározót építettünk. Az önkormányzat igyekszik példát mutatni, hiszen fontos, hogy úrrá legyünk a lezúduló csapadékvíz okozta problémákon” – emelte ki a polgármester, aki felidézte azt is, hogy a Gyógyfű utcában elkészült már az új útburkolat, ami speciális kialakításának köszönhetően víztározó közegként is funkcionál.