Lehetett volna Villamosszék vagy Páros János is

A Libegő az 1970-es átadásakor piros színű volt és csak 1991-ben festették át a környezethez jobban illeszkedő zöld színre – mondja a PestBuda várostörténeti magazin videójában Földváry Gergely történész, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, a magazin állandó szerzője. A Libegő első utazói homokzsákok voltak, így ellenőrizték, mennyire bírja a szerkezet a terhelést. Óránként öt-hat kilométeres sebességgel, megközelítőleg 12 perc alatt juthatunk fel a zugligeti végállomástól a János-hegyre, és nagyjából 8-12 méter magasan utazhatunk a város felett.

A Libegő lehetett volna Villamosszék, Sétahinta, Páros János, Égibusz: több mint tízezer javaslat érkezett az elnevezésére. Végül a zsűri a Libegő mellett döntött. 1970 óta szállítja az utasokat Zugliget és a János-hegy között. Nyitott, kétüléses székeken utazva lehet leküzdeni a két végállomás közötti 260 méteres szintkülönbséget, a drótkötélpályát 17 hatalmas acélpillér tartja. Volt itt nászút, Trapper-farmer-reklám, számos filmben feltűnik ez a ritka közlekedési eszköz.

A 102 darab kétüléses széket osztrák drótkötél tartja, amelyet már több alkalommal meg kellett rövidíteni, mert megnyúlt. De ma már a Libegő nem az eredeti drótkötéllel működik, azt két alkalommal is cserélni kellett.

A libegőzés a magyar és a külföldi turistáknak is kedvelt szórakozása, népszerűsége megnyitása óta töretlen.

A PestBuda Magazin videója: