*

„A második világháború XII. kerületi áldozatai”szoborpályázat kiemelt alkotásai

„A második világháború XII. kerületi áldozatai”szoborpályázat kiemelt alkotásai

A Hegyvidék Önkormányzat a közelmúltban pályázatot írt ki azzal a céllal, hogy emléket állítson a második világháború XII. kerületi civil és katonai áldozatainak. A pályázati kiírás előírta, hogy a pályamű olyan absztrakciót valósítson meg, mely tágabb értelemben képviseli az érintetteket, befogadó legyen, amelyben mindenki magára ismerhet vallásától, nemzetiségétől, társadalmi hovatartozásától függetlenül. A pályázat országos, nyilvános, egyfordulós, jeligés volt, amelyre munkájukat hivatásszerűen végző szobrászok pályaműveit vártuk. Kértük továbbá azt is, hogy a pályázók tegyenek javaslatot 1556 fő áldozat nevének elhelyezésére az alkotáson. A felállítandó műalkotás helyszíne a Csaba utca - Maros utca kereszteződésénél, a Városmajori templom mellett található terület.

A határidőig 33 pályázó nyújtotta be pályázatát. A pályázatot nagy érdeklődés kísérte, a benyújtott pályaművek több mint egyharmada újszerűen dolgozta fel a témát, a XXI. századi emlékmű- szobrászat új szempontú megközelítését jelenítették meg terveikben.

A bíráló bizottság a teljes pályázati anyag áttekintését követően a benyújtott pályaművek közül 8 legjobbnak ítélt pályaművet emelt ki.

A kiemelt nyolc pályázat között az alábbi alkotók művei szerepeltek: Czér Péter (Budapest), Kelemen Zénó (Budapest), Lakatos Pál Sándor (Kecskemét), Mohácsi András (Budapest), Nagy Benedek (Mór), Párkányi Raab Péter (Budaörs), Rádóczy László (Pécs) és Stremeny Géza (Csobánka).

A zsűri a nyolc pályamű közül szavazással választotta ki a megvalósításra ajánlott pályamunkát, Mohácsi András tervét.

Mohácsi András Budapesten született, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1986 és 1991 között Somogyi József tanítványként végzett, majd 1993 és 1995 között a Pécsi Tudományegyetem Mesteriskoláján tanult, diplomáját itt 1998-ban kapta meg. DLA képzésen Bencsik István témavezetése mellett 1995 és 1998 között vett részt. DLA diplomáját 2005-ben szintén itt, a Pécsi Tudományegyetemen szerezte meg. 2000 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanít, először a Formatervező, jelenleg a Tárgyalkotó Tanszéken, a Tanárképző Tanszék vezetője is volt. 2018 óta a Doktori Iskola témavezetője. 2006 óta docens, 2018-ban habilitált.

Budapesten, Pécsett, Kőszegen és Szentendrén is számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, valamint külföldön is (Berlin, Lahr (Németország), Trenton (USA) is bemutatta munkáit.

Számos színházi előadás díszlettervezője.

 

A pályázatra beérkezett pályaművek:

Mohácsi András ”Emlékkő” jeligéjű pályázata. Az alkotás terve két hasábból álló gránittömb. A két tömb között alulról felfelé haladva egyre növekvő hiány emelkedik fel a két oszlop legfelső pereméig. A két oszlop között egy hiányzó alakzat képe jelenik meg. Az emlékmű terve a hiány és a remény szimbolikáját fogalmazza meg. Az alkotás a hiány ábrázolásán keresztül az egység megtörését jeleníti meg, a kioltott életek eltűnése fájdalmas hiányként él tovább bennünk.

Az emlékmű terve drámai ellentéten keresztül rajzolja meg a hiányt. Karaktere megtartja a templom harangtornyának felfelé törekvő jellegét, de a beton harangláb átirata itt negatív formában jelenik meg. A megjelenítendő nevek a két oszlopon a felület síkjába süllyesztve rozsdamentes acél fémelemeken az oszlopok oldalán jelennek meg.

Emlekko_latvany

 

Czér Péter és Nagy Virág „Sötétkövek” jeligéjű terve egy elképzelt régi temető elcsendesítő, meditatív hangulatát idézi. A keskeny sétáló ösvények emellett 14 db sötét gránittábla hever látszólagos rendezetlenségben. A templom főhomlokzata felé néző súlyos, sötétszürke kőlapokat párhuzamos elrendezésben egy központi, jelszerű kompozíció szervezi maga köré. A központi kompozíció drámai hatású, amelyen kőtömbökön álló és korabeli fényképek alapján acéllemezből kimetszett figurák sziluettjei láthatók. A képek, pontosabban azok hiánya, különböző embercsoportokat ábrázolnak (család, szerelmespár, kisfiú), akik sietnek, menekülnek, összekapaszkodnak.

Sotet_kovek__latvany



Kelemen Zénó „Reménymező” jeligéjű pályázata az identitás, emlékezet, örökség kulcsfogalmai köré szerveződik. Az emlékezeti hely alapját a XII. kerület alaprajza adja utalva az áldozatokat összekötő helyszínre. Középpontjában egy bronzkapu áll, amely megnyílik és reményként az új életbe történő belépés lehetőségét fejezi ki. A kapu egyik oldalán a katonai áldozatok nevei sorakoznak feszes geometrikus alakzatban, átellenesen a másik oldalon a civil áldozatok organikus csoportjai helyezkednek el. Az emlékezeti mező másik központi eleme a prizmamező. A kerületi áldozatok nevei prizmákra gravírozva jelennek meg, minden prizma egy-egy oldalára egy-egy név kerül. A prizmák tulajdonságaiból adódóan a különböző oldalak egymást tükrözik vissza, így a nevek halványan egymásba olvadnak, ezzel is utalva sorsuk összekapcsolódására.

Remenymezo_latvany

 

Lakatos Pál Sándor „..az égre írj, ha minden összetört!” jeligéjű pályamű alapötlete, hogy a fronton harcoló katonák kilőtt ágyúhüvelyekből az otthonmaradottakra gondolva emléktárgyakat készítettek. Ezekre a tárgyakra néhol igen mívesen neveket, dátumokat véstek, kalapáltak. A szoborterv egyetlen gigantikusra felnagyított bronzból készült tárgy, melynek felületén reliefszerűen jelennek meg a katonai eszközökre, fegyverekre, lebombázott városokra utaló formák. Az ágyúhüvely, a henger mint mértani alapforma, (emlék)oszlopra, pecséthengerre is emlékeztet, amelynek felülete gazdagon barázdált, ékírásszerű jelei meg tudják idézni a történelem kezdeteit. A mű plasztikai eszközökkel képes olyan drámai hatást kelteni, amely a háború összes áldozatának tragédiáját kifejezi.

_..az_egre_irj_ha_minden_osszetort_latvany

 

Nagy Benedek ”Földanya” jeligéjű alkotása az egyetemes gyászt kívánja kifejezni, minden élet anyja, védi és siratja értelmetlenül elvesztett gyermekét és lelkében őrzi annak hiányát. A kemény kősziklányi nőalak tömegébe negatív formákkal fogalmazza meg az elveszett hozzátartozó alakját. A testnélküliség a hiány érzése által fokozza az emlékezés fájdalmát. A szobor talapzata síklapokkal határolt bazalt kubus, a föld mélyéről előtörő izzó láva megszilárdult tömege.

Foldanya_latvany



Párkányi Raab Péter „Emlékezet” jeligéjű pályaműve a Városmajori templom tornyának formáját idézi meg az emlékmű tömegének, amelyen különböző alakok helyezkednek el. A templomtorony formailag alkalmas az áldozatok neveinek megjelenítésére, valamint plasztikák, emberi alakok megformálására. A mű különböző karakterek megjelenítésével utal a különböző sorsok előtti tisztelgésre, megemlékezésre. Az építmény anyaga vas, az alakoké bronz.

Emlekezet_latvany

 

Rádóczy László „Postumus” jeligéjű pályázata. Az emlékhely fizikai és spirituális középpontjában álló szobor -Bencsik István Kossuth-díjas szobrászművész alkotása- egy korábban tervezett, azonos tematikájú emlékhelyhez készült. A plasztika egy felnagyított, az ember fájdalmában, gyászában összeszorított öklének karakteres, síkokkal kimetszett darabját, az egyetemes, erőteljes és egyértelmű fájdalom-szimbólumot használja a közös emlékezet megjelenítésére. A szobor dinamizmusa, aszimmetrikus szerkezete szintén a drámai eseményekre utal. A felületkialakítás, a felgyűrődést idéző mélyedésbe helyezett emlékműplasztika a mikrokörnyezetével együtt alkot egészet. A terület súlypontjába állított szobrot feltáró sétány járófelületébe ágyazott – az áldozatok nevét soroló – kis táblák sötétedés után „fényfolyosóként” adják az emlékhely díszkivilágítását.

Postumus_latvany

 

Stremeny Géza „Bronztövis” jeligéjű pályaműve sötétre patinázott bronzkúp, amely a csúcs felé egyre fényesedő, polírozott felszínű. Kézzel elérhető magasságban, alul-felül töredezett sávban, mélyített felületen helyezkednek el a nevek. Ez a felület – hasonlóan egy lehántott kérgű fatörzshöz – világosabb, mint az alapfelület. A köralaprajzú forma a körülsétálásra és a felvésett névsor olvasására inspirál. Az ég felé mutató csúcsos, hegyes forma (pl. obeliszk, piramis, templomtorony) az épített jelteremtés univerzális ősi hagyománya, de valaki nézheti hatalmas lándzsahegynek vagy tövisnek is. A XII. kerületi lakosság szenvedése és áldozatai egy összefüggő globális tragédia-láncolat részei voltak, éppen úgy, ahogyan a tövis is része a töviskoszorúnak.

Bronztovis_latvany



A bíráló bizottság munkájában az alábbi személyek vettek részt:

  • a Magyar Tudományos Akadémia delegáltjaként, dr. Stark Tamás történész, az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztálya Történettudományi Bizottsága II. világháború történeti albizottságának elnöke,
  • a Magyar Művészeti Akadémia (a továbbiakban: MMA) delegáltjaként, Farkas Ádám szobrászművész, az MMA elnökségének tagja, akadémikus,
  • Esztergom-Budapest Főegyházmegye részéről Baranyainé Kontsek Ildikó, az Esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója,
  • Forgács Alajos, a Városmajori Plébánia plébánosa,

továbbá a szakmai szervezetek részéről:

  • a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. képviseletében Matiszlovics Tibor szolgáltatási igazgató,
  • a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége képviseletében Mihály Gábor szobrászművész,
  • a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete képviseletében Nagy Gábor Mihály szobrászművész.

Az Önkormányzat képviseletében Fonti Krisztina, a területért felelős alpolgármester és Gonda Attila a szoborállítással megbízott munkatárs vett részt a bizottság munkájában.