Művészete játék, amelyben megtalálja önmagát

Csepreginé Volosinovszki Mária, az Oktatási és Közművelődési Iroda vezetője egy különleges tárlat megnyitóján köszöntötte az egybegyűlteket. „Öt évvel ezelőtt, a Lívia Villában nyitották meg első kiállítását, akkor nyerte meg a hegyvidéki művészetkedvelők szívét a 16 éves kamasz fiú. Azóta öt év telt el és pályája rohamléptekkel ível felfelé.” – mutatta be a művészt Sikota Krisztina, az Oktatási és Kulturális Bizottság tagja. Csaknem 40 önálló tárlat, albumok, államtitkári kitüntetés, pápai audiencia áll mögötte, képei komoly hazai közgyűjteményekben és magángyűjteményekben szerepelnek.

„Műveiben rengeteg érzelem, tisztaság, őszinteség rejlik, amely a lelkéből fakad. Alig ismerünk olyan művészt, aki ilyen fiatalon megtalálta azt az utat és stílust, amelyben otthon érzi magát, amelyet rendelt útjának tart.” – fejtegette, és szólt az alkotó munkamódszeréről is: kizárólag tiszta színekkel fest, ezeket csak a fehérrel keveri, attól ilyen ragyogóak, sugárzóan fényesek a képei. A magyar kultúrát, a nemzeti értéktárat gazdagító őstehetség művészetének méltatása Fekete Péter államtitkár szavaival folytatódott, köszöntő levelét Mohai Gábor Kazinczy- és Radnóti-díjas előadóművész olvasta fel. „Külön öröm, hogy a magyar történelem jelentős alakjai, a keresztény hit, a Biblia világának kiemelkedő pillanatai, az itáliai élmények hangsúlyosan jelennek meg, különlegesen komponáltak, egymáshoz illesztett gazdagságban és lelki mélységben, amely mintegy rácáfol fiatal korára.” – fogalmazott.

Szemes Péter esztéta, irodalomtörténész, a művész mentora szakmai megnyitójában a nagy elődökre is utalt. Egry Józsefhez, Udvardi Erzsébethez, és az idősebb, munkájára figyelő pályatárshoz, Somogyi Győzőhöz hasonlóan nem csak vásznain, lelkében is ott hullámzik a Balaton, megelevenedik a lokális mitológia, előaranylik a Lipták Gábor és mások által megőrzött gazdag mese- és mondakincs. Mintegy ellenpontként jelenik meg képein a balatoni tájban a keresztény szakralitás, a magyar történelmi hagyományok. A fiatal festő 2015-ös, első tanulmányútját követően több alkalommal járt Itáliában, ahol nemcsak a latinitás, a reneszánsz hagyománya és továbbélő szellemisége érintette meg, de a Pannon tájjal rokon vidék kínálta otthonosság érzés is. E kettős hatás, a Ferenc pápa audienciájához hasonló nagy találkozás, egész sorozat születését eredményezte, a szakrális és a balatoni ciklus mellett a harmadikat – Toszkán táj magyar ecsettel –, melynek Toszkán táj pipacsokkal című darabja a Folyosó Galérián is látható.

Dél-itáliai festményei megihlették Kardos Ferenc, nagykanizsai költőt, az ő verseiből tolmácsolt néhány gyöngyszemet Mohai Gábor, végezetül Veres Péter Én nem mehetek el innen című versét szavalta el. Saját dalainak előadásával Gryllus Vilmos Kossuth-díjas előadóművész emelte az est hangulatát.

A kiállítás helyszíne: Budapest XII., Böszörményi út 23-25. Hegyvidéki Polgármesteri Hivatal Folyosó Galéria, földszint és I. emelet. Megtekinthető: 2020. március 13-ig ügyfélfogadási időben (hétfőn 13-17.30-ig, szerda 8-16-ig, péntek 8-12-ig)