A sashegyi kisbolt története

Március elején idéztük fel honlapunkon a sashegyi kisbolt különös történetét, ami a rendszerváltás utáni spontán privatizáció idején kezdődött. A sajtó fokozott érdeklődést mutat a néhány éve bezárt, de a tervek szerint hamarosan újra üzemelő bolt iránt, ezért hasznosnak tűnik újra felidézni a bolttal kapcsolatos tényeket.

Az 1991. évi XXXIII. ún. önkormányzati vagyonátadó törvény 1991. szeptember 1-jén lépett hatályba, amely alapján az önkormányzatok átvették az államtól – többek között – a közterületeket, melynek esetünkben elválasztatlan része volt a sashegyi úti kis bolti épület, amely önálló ingatlanként egyáltalán nem került feltüntetésre az ingatlan-nyilvántartásban.

Fentiek ellenére az Állami Vagyonügynökség önálló ingatlanok módjára értékesítette, egy magánszeméllyel pedig 1991. szeptember 5-én – később érvénytelennek minősült – szerződést kötött.

Miután a közterületen álló épület mint felépítmény önálló ingatlanként nem volt feltüntetve az ingatlan-nyilvántartásban, a vevő valójában soha nem szerezett sem tulajdonjogot, sem pedig földhasználati jogot, így földhivatali kérelme 2000-ben végül elutasításra is került.

Miután az Önkormányzat a településrendezés során 2007-ben kiszabályozta – többek között – a bolt alatti földterületet a közterületből, a magánszemély megpróbálta elperelni a köztulajdont. Nemcsak a felépítményre, hanem a közterületből kialakult építési telekre is igényt tartott. Első perét 2008-ban indította az Önkormányzattal szemben, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla 2011-ben minden jogcímében (eredeti szerzés árverés útján, ráépítés, elbirtoklás) jogerősen elutasított.

Második perét 2012-ben indította immár a Magyar Állammal és az Önkormányzattal szemben. Ezt a keresetét jogerősen 2017-ben a Kúria utasította el. A peres eljárásokat követően a bolt már nem működött, műszaki állapota leromlott, miután az azt üzemeltető cég nem rendelkezett jogcímmel, működési engedélyét pedig Újbuda jegyzője visszavonta.

A magánszemély – immáron többszörös bírói ítélet után is – birtokban tartotta a tovább romló állapotú köztulajdont és nem volt hajlandó azt a tulajdonos birtokába bocsátani. Egy, a Magyar Állammal – nem az Önkormányzattal - szemben indított kártérítési perre hivatkozva a jogcím nélküli használó alaptalanul perfeljegyzést tetetett az önkormányzati ingatlan tulajdoni lapjára.

Tudomásunk szerint az egykori vevő kártérítési igénye iránti per a Magyar Állammal szemben jelenleg is folyamatban van, ehhez – mint ahogy az eredeti érvénytelen szerződéshez – az Önkormányzatnak semmi köze sincs.

Az Önkormányzat pedig, miután a felperesi keresetek mind elutasításra kerültek, 2019-ben kiürítést kezdeményezett. A peres eljárás elhúzódása és az egyre hangosabb lakossági igények miatt az Önkormányzat úgy döntött, hogy az ingatlant – a jogviták terhével, kockázatuk dacára és értékcsökkentő hatásuk figyelmen kívül hagyásával – értékesíti, elősegítendő ezzel a bolt újra nyitását.

Az értékbecslő cég – az önkormányzat szerződött, hivatalos szakértője – szakvéleményét a jogszabályok és iparági szokványok által megkövetelt értékmegállapítási módszerek alkalmazásával készítette. A szakma szabályainak megfelelő elemzése során több, különböző számítási alternatívát is figyelembe vett az ingatlan értékének a meghatározására, melyek mindegyike az ingatlan, mint egység teljes egész értékének megállapítását eredményezte. A forgalmi érték meghatározására ezen módszerekkel előállított, teljes ingatlan értékek súlyozású átlagolásával jutott végső becslésre. Az érték megállapításánál a folyamatban lévő peres eljárások terhe és kockázata, mint értékcsökkentő tényezők alkalmazása nem lett figyelembe véve.

A szakvéleményt az Önkormányzat elfogadta és eredményes nyílt licites értékesítési eljárást folytatott le.

Megjegyzendő, hogy az eljárásban részt vehetett bárki, bármely olyan természetes vagy jogi személy is, aki számára az ingatlan birtokával kapcsolatos jogvita – tekintettel a vevő részére a birtokba lépés sikertelensége esetére biztosított elállási jogra – nem jelentett volna üzleti terhet és kockázatot.

Végül – a kerületben terjesztett álhírek miatt – fontos hangsúlyozni, hogy az Önkormányzat az ingatlan beépítési paramétereit nem kívánja növelni.

A korábbi üzemeltető miatt sokáig kellett várni, hogy rendeződhessen a kilencvenes évek elején privatizált sashegyi közért ügye. Emiatt a környéken élőknek még ma is a messzebb lévő szupermarketekig kell „elzarándokolniuk”. Ám nem csak nekik hiányzik a kis üzlet, hanem az Arany János iskolába járó diákoknak is, akik korábban a forgalom jelentős részét adták. A hosszú pereskedés sok bosszúságot, kellemetlenséget okozott a helyi közösségnek, de a jelek szerint most már belátható időn belül újra lesz kisboltja a sashegyieknek.