Több mint piknik a Gesztenyés kertben

Idén először, az ilyenkor szokásos Hegyvidéki Napok helyett Hegyvidéki Nyári Piknikre várta a kerületieket és barátaikat a szervező MOMkult és az önkormányzat. Egy kicsit kisebb, bensőségesebb volt a program, ám a sokszínűség megmaradt: kicsik és nagyok, családok és egyedülállók egyaránt jól érezhették magukat a rendezvényen.

Erről beszélt a megnyitón Pokorni Zoltán, aki elmondta, hogy az eddigiektől eltérően ezúttal nem sztárfellépőkben, monstre koncertben gondolkodtak. Ezeket idén meghagyják más kerületeknek. Inkább kisebb, leülős programokat és a gyerekeknek rengeteg játékot hoztak a Gesztenyés kertbe, mert ezek összehozzák az embereket. Hiszen, egy jó pikniken az ismeretlenek is elkezdenek egymással beszélgetni, és pontosan ez volt a szervezők célja – hangsúlyozta a polgármester.

Hambuch Gerda ehhez annyit tett hozzá, hogy a tapasztalatok szerint a közönség nagyobb nyitottsággal fordul a szabadtéri rendezvények felé spontánabb, kötetlenebb jellege miatt.

Ezek voltak a fő irányvonalak a piknik szervezése kapcsán, nem minden előzmény nélkül: tavaly kora ősszel, a pandémiát követő első szabadtéri rendezvényt már hasonló formában, a MOMkult belső kertjében rendezték. Akkor, a látogatók nagy örömmel vették a családiasabb, csendesebb, piknikezős jellegű Gesztenye Napot – emlékeztetett a MOMkult vezetője. Elmondta, hogy nem a nagyszínpados, hangos, túl nyüzsgő atmoszférára, hanem a Gesztenyés kert pihenőpark jellegét kihasználva fűbe heveredős, beszélgetős, intimebb közelségű, több interaktivitást lehetővé tévő programokra koncentráltak. Ezért is alakítottak ki kisebb "szigeteket", azaz három kis színpadot.

Tudatosan törekedtek arra, hogy a kert területén legyen lehetőség a kisebb csoportoknak a félrevonulásra, de közelebb is tudjanak húzódni azokhoz a programokhoz, amelyek a kisszínpadok valamelyikén kapnak helyet. Úgy tűnik, van erre igény, ezért Hambuch Gerda lehetségesnek tartja, hogy az őszi Gesztenye Napot hasonló szellemiségben tartják majd meg.
Formabontó volt tehát a piknik, de ez nem jelentette azt, hogy változtak volna a jól megszokott és megszeretett motívumok, amelyek minden hegyvidéki nagyrendezvényt jellemeznek. Jelesül a gyerekközpontúság, a családok megszólítása, a minőségi, tartalmas időtöltés biztosítása, a választás szabadsága.

Kezdjük is ez elsővel, hiszen ha a gyerekek jól érzik magukat az már félsiker. A Hegyvidéki Nyári Pikniken mindent megtettek azért, hogy ez így legyen. Egyszerre több helyszínen folytak a gyerekprogramok, miközben a színpadon a Meseszálak produkció négyfős csapata zenei kísérettel, bábokkal, homokanimációval, árnyjátékkal színesített mesemondással szórakoztatta a nagyérdeműt. Néhány méterrel odébb a Tündérkert-Meseösvény és Mester Tér izgalmas utazásra invitálta a vállalkozó kedvű gyerkőcöket. Az interaktív kalandjátékban hét próbát kellett kiállni, közben tarisznyát készíteni, lepényt sütni, fegyvert gyártani. Ha mindez sikerült, a kis hősök könnyűszerrel legyőzhették a gonosz sárkányt, ami ellopta az emberektől a napot, a holdat és a csillagokat.

A Fabatka Porta népi játszótéren a kézzel hajtott fa körhinta volt a sztár, de sokakat érdekelt az ördöglakat kinyitás, a térbeli amőba, a csigafutam, a trükkös diótörés, célba dobás és a mocsárjárás is. Mindezeket autentikus fa játékokkal lehetett kipróbálni, amik egy kis ízelítőt adtak abból, miképp szórakoztak a paraszti kultúrában a gyerekek.

Bár nem tartozik ide a biciklizés, ám a piknikről mégsem hiányozhattak a kétkerekű járgányok. Igaz, ezekkel haladni nem lehetett, viszont a tekerésük mindenféle játékot keltett életre. A nagy hajrá után jól esett némi társasozás a Játszóház Projektnél, vagy a fűvel-fával nyomdázás, festegetés, ültetés a Paradicsom Projekt kreatív foglalkozásain.
Próbált már valaki trükkös szemüvegben kijutni egy szabadulószobából? Elárulhatjuk, hogy a feladat nem egyszerű, viszont mulatságos, és egy próbát mindenképpen megér. Nos, erre is volt alkalom a piknikezés közben, ahogyan arra is, hogy az élelmesebbek ellessenek egy-két bűvésztrükköt. Eljött ugyanis Rolando bűvész, aki olvasott a gondolatokban, eltüntette a vizet, bankjegyet mozgatott téren és időn át, és a nézőket is bevonta az előadásba. És ez nem volt minden már, ami a gyerekprogramokat illeti. A „zenebatyuban” Sőnfeld Mátyás pedagógus, pszichopedagógus, zeneterapeuta saját készítésű hangszereivel tartott mesés zenefoglalkozást, Fabók Mancsi Bábszínháza a halhatatlanság országát hozta el a Gesztenyéskertbe, a nagy mesemondó Agócs Gergő a nagyétkű fiú tanulságos történetét mondta el a tőle megszokott lehengerlő stílusban. A Pagony Könyvesbolt interaktív Julia Donaldson játékán Graffaló mesefigurájával ismerkedhettek meg a családi csapatok.

A nagyobbaknak szólt a Bahorka Társulat mesekoncertje, amin Weöres Sándor versek, magyar és balkáni népzenei elemek, jazzben használt harmóniák és improvizációs játékok sorozatában elevenedett meg a múlt és jelen játéka. Mindig nagy siker a M.É.Z koncert, a tradicionális ír-skót népzene most is fergeteges hangulatot teremtett.

Ha pedig zene, akkor a tánc sem hiányozhatott. A Parvati autentikus hastánc bemutatón a kisebbek is vígan utánozták a mozdulatokat, a Nia és Zumba, de különösen a szenior örömtánc már inkább a felnőtteknek szólt.

Nem különben a kóstolóval egybekötött sörtörténeti előadás, ahol Katona Csaba számos érdekességgel lepte meg a hallgatóságot. Kiderült többek között, hogy a mai sört tulajdonképpen az 1516-ban kiadott bajor tisztasági törvény alapján definiáljuk, holott ebből az élesztőt kihagyták. Maga a sörszerű, tehát gabonából erjesztett ital legalább 9000 éve létezik, viszont ennek nem sok köze van a mai nedűkhöz. Megtudhattuk, milyen sörfajták léteznek és miért hoztak az angolok Indiából sört, ahogyan arra is fény derült, hogy a sörrel koccintás, pláne a sörivás a szabadságharcot követően egyáltalán nem volt illetlenség Magyarországon. Ezt a városi legendát a borászok találták ki, hogy így tegyenek szert még több fogyasztóra. Azokra a fogyasztókra, akik az 1800-as évek legelején, Londonban szó szerint mérgezésig itták magukat az utcára ömlő nedűből. A sörös érdekességek után a QuizNight műveltségi és helytörténeti kvíz mozgatta meg a kis szürke agysejteket, a Gazdálkodj Ökosan foglalkozásokon sok mindenről szó esett, ami elengedhetetlen egy saját városi gazdaság elindításához akár a lakás erkélyén.
Szczuka Panka és Borcsa régebbi és mai pop, jazz és könnyűzenei feldolgozásokat, valamint saját számokat adott elő, ukulele, gitár, illetve basszusgitár kíséretével. Juhász Anna irodalmár Géczi Jánossal és Kollár-Klemencz Lászlóval beszélgetett, a késői Kodachrome koncerten Paul Simon–Art Garfunkel dalok hangzottak el.

Pezsgett az élet az irodalmi színpadon, ahol a Magyar Krónika májusi lapszámához kapcsolódva közösségteremtő, a gyerekek lelki világával foglalkozó gyógyítók és művészek munkájáról esett szó. A Falfirka irodalmi sorozat születésnapi különkiadásán többek között arra is fény derült, mit tegyen az, aki írni szeretne. Agócs Márton és Kemény Zsófi a népdaltól a slam poetry-ig számos stílust felvonultatott, a Sildervald koncertjén magyar népdalok és versek csendültek fel könnyűzenei formában, míg a “Játsszuk el, hogy semmiről sem tudunk…” című Cseh Tamás esten a művész ikonikus dalait hallgathatta meg a közönség egyedi feldolgozásokban.

Mesével indult, koncertekkel zárult tehát az első Hegyvidéki Nyári Piknik, amin ismét összejött a kerület apraja és nagyja, hogy részesei és egyben alakítói legyenek egy újabb nagyszerű közösségi élménynek. Ennél több pedig nem is kell ahhoz, hogy kimondhassuk: a program elérte a célját, hiszen leültette egymás mellé az embereket.