*

Zöld Hegyvidék

Méhbarát kerület

AZ OLDAL tartalmából:

BPN_banner_no_tageline
amimeheink
Millenniumi_kiallitas_-_Meheszeti_kaptarak_-_1896_-_HU_BFL_XV_19_d_1_10_073
vizmuvek_szoroanyag
mezes_reggeli08
Istenhegyi_lejto_csp_20190516_07_after_rain
ljubljana_beepathnet_beehive_rooftop

 
 

A BEEPATHNET PROJEKTRŐL

BPN_banner_no_tageline

BeePathNet – Gazdagítsuk méhekkel a várost!

A BeePathNet projekt keretében a városi méhészkedés Llubjana által kifejlesztett és sikerre vitt holisztikus megközelítését tanulhatja el 5 európai város a szlovén fővárostól. A projekt a fenntartható városi méhészkedés megalapozását és fejlesztését célozza.
A méhek népszerűsítése az egész város bevonásával, valamennyi szereplővel és érdekelttel együttműködésben valósul meg, ezáltal egy fenntarthatóbb és élhetőbb városi környezet felé teszünk lépéseket, a természeti erőforrások megóvását, a biológiai sokféleség fejlesztését szolgáljuk.

Főbb tevékenységek a projektben

Valamennyi projekttevékenység az 5 partnervárosban működő, helyi támogató csoportok tagjainak és a csoport koordinátorának erőforrásaira összpontosít, annak érdekében, hogy elsajátítsák és hatékonyan alkalmazzák mindazokat a készségeket és mindazt a tudást, amelyek segítségével megteremtik a városukban a méhészkedés holisztikus megközelítésének feltételeit és továbbfejlesztik azokat.
A projektmegvalósítás során számos tematikus találkozót és eseményt szervezünk, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, és más városokban is terjesztjük a mozgalmat.

A legfontosabb projekttevékenységek:

  • munkacsoportok (helyi támogató csoportok) működtetése és a városi méhészetre vonatkozó cselekvési tervek kidolgozása a partnervárosokban;
  • a BEE PATH jó gyakorlat megismerését szolgáló tanulmányút a partnervárosokban tevékenykedő helyi munkacsoportok tagjainak részvételével;
  • a jó gyakorlat átvételét szolgáló esettanulmányok kidolgozására és a különféle témakörök megvitatására szolgáló partnerségi találkozók: biológiai sokféleség fenntartása a városi területeken, BeePathNet oktatási csomagok, szemléletformálás, a „méhbarát hálózatok” fejlesztése, és új méhészeti termék fejlesztése;
  • tematikus útmutatók, hírlevelek és projektkézikönyv készítése annak érdekében, hogy a projektben felhalmozódó tudást a partnerségen belüli és azon kívüli érdekelt felek számára továbbadhassuk;
  • a projekteredmények, tapasztalatok, tudás, jó gyakorlatok terjesztése a különféle kommunikációs csatornákon keresztül;
  • 2020-ban, a méhek világnapja (május 20.) kapcsán események szervezése mind a 6 partnervárosban a BeePathNet projekt égisze alatt, emellett számos más helyi esemény és rendezvény lebonyolítása;
  • BeePathNet projektzáró konferencia szervezése.

BeePathNet partnerség:

A BeePathNet hálózatban 6 EU város dolgozik együtt – Ljubljana (Szlovénia) mint vezető partner, Amarante (Portugália), Bydgoszcz (Lengyelország), Cesena (Olaszország), Nea Propontida (Görögország), és Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat (Magyarország).
A partnerség összetétele biztosítja, hogy a BeePathNet projekt a méhészkedéssel összefüggésben a klimatikus viszonyok többségét lefedje (atlanti, kontinentális, mediterrán, alpesi), valamint a városok közötti kulturális és társadalmi különbségek hatásainak figyelembevételét is lehetővé teszi. Ezen felül, a partnerek kiválasztása úgy történt, hogy eltérő tapasztalatok és jó gyakorlatok csatornázódhassanak be a projektmegvalósítás folyamatába. Mindez lehetőséget ad arra, hogy EU szinten bármelyik város adaptálhassa a jó gyakorlatot.
A BEE PATH-től a BeePathNet hálózatig
Minden akkor kezdődött, mikor Ljubljana 2015-ben létrehozta a BEE PATH-ot, amely két és fél év alatt a helyi érdekeltek hálózatává fejlődött, egy önkéntes alapon működő platformot teremtve a városi méhészkedéshez kapcsolódó kihívások megvitatására, megoldások keresésére és új termékek fejlesztésére. A BEEPATH emellett egy turisztikai és oktatási hálózat, amely a méhek és a városi méhészet fontosságát hangsúlyozza. Egy oktatási program, amely a célcsoportok szemléletformálására törekszik. “Kutatóközpont”, új vállalkozói ötletek fejlesztéséra irányuló inkubátor.
Ljubljana sikerét az URBACT Program Jó Gyakorlat címmel jutalmazta, de ez korántsem jelenti azt, hogy a BEEPATH egy befejezett projekt lenne. Sokkal inkább egy folyamatosan mozgásban lévő, naponta fejlődő projektről van szó. Ráadásul Llubljana úgy döntött, hogy kihasználja az URBACT program által biztosított lehetőségeket és a BeePathNet Transzfer Hálózat projekten keresztül átadja a jó gyakorlatot más uniós városoknak, és így alkalma nyílik arra is, hogy a partnervárosoktól tanuljon, ezáltal továbbfejlessze a jó gyakorlatát.
A városok méhekkel történő gazdagítása a hálózatunk kiépítésével elkezdődött és folyamatosan halad előre. Csatlakozol hozzánk?

További információk:
Honlap: www.urbact.eu/beepathnet (kialakítása folyamatban)


aktualitások

A kedves olvasó figyelmébe ajánljuk a MOMKULT programfüzetét, mely rengeteg érdekes programajánlattal kecsegteti az olvasót, sőt a legkisebbek számára még kifestőkkel is segít megérteni kis barátaink, a méhek, és beporzótársaik fontosságát.
amimeheink 





A méhészet története a Hegyvidéken

[Földváry Gergely, a Hegyvidék Újság 2019. szeptember 3-i számában megjelent cikke]


A méhek és a növényeinket beporzó más rovarok jelentősége óriási, munkájuknak köszönhetjük majd’ minden harmadik falat ételünket. Az élelmiszernövények nagy része mellett a vadon élő növények 90%-a is a rovarok beporzásával szaporodik. Ezért fontos, hogy megakadályozzuk felgyorsult kipusztulásukat, különben nem tudjuk fenntartani ökoszisztémánkat.
A méhek védelme érdekében szlovén vezetéssel nemzetközi projekt indult, amely a fenntartható városi méhészkedés megalapozását és fejlesztését célozza, s amelynek magyar résztvevője a Hegyvidéki Önkormányzat. A „BeePathNet – Gazdagítsuk méhekkel a várost” program keretében a városi méhészkedés Ljubljana által kifejlesztett és sikerre vitt megközelítését tanulhatja el öt európai város. Létrejött a Hegyvidéki Méhbarát Hálózat, melynek részeként előadások, foglalkozások zajlanak a kerületben, a Barabás Villa kertjébe pedig egy méhcsalád megfigyelésére alkalmas vizsgálóládát helyeztek ki a szakemberek. Mindehhez kapcsolódva helytörténeti rovatunkban a Hegyvidéken lévő egykori méhészetek történetét mutatjuk be.

Hegyvidéki méz a királyné asztalán
A méhészettel már az ókorban is foglalkoztak, amikor a mézet még igazi kincsnek tartották, ezért csak fejedelmi asztalokon lehetett látni. A méhek tehát már ekkor az emberek szolgálatában álltak. Hazánkban is hamar megismerték hasznosságukat, már az 1000-es évek elején gyönyörűen virágzásnak induló méhészeteink voltak, amelyeket a legkorábbi monostori alapítóleveleink említenek. A 12. századra a tihanyi apátságnak már ötven, a dömösi monostornak hatvan méhkasa volt.Meheszet_fovednoke_Erzsebet_kiralyne(Hegyvidéki Helytörténeti_Gyűjtemény_tulajdona)
(Méhészet fővédnöke Erzsébet királyné; a kép a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény tulajdona)
A méhészet fontos jövedelmi forrást jelentett, amelynek három terméke, a méz, a méhser és a viasz vált igazán fontos árucikké. A 20. század elején az első világháború hatására ismét igen magas ára lett a méznek: miután1907-ben vidéken 70-80 fillérért is lehetett vásárolni, 1917-ben kilója már 12-14 koronát ért.
A méhészetek országszerte megtalálhatók voltak, így a Hegyvidéken is, ahol a hatalmas erdős, virágos rétek miatt kiváló minőségű mézet lehetett előállítani, főleg a Svábhegyen és Zugligetben. A Pesti Hírlap 1892-ben arról számolt be, hogy Gergely Kálmán, a magyar országos méhészeti egylet alelnöke svábhegyi villája kertjében nagy méhészetet üzemeltetett, és egy népszerű könyvet is kiadott Az okszerű méhészet dióhéjban címmel. Munkájából küldött Erzsébet magyar királynénak, aki nem mellesleg az országos méhészeti egylet fővédnöke volt. A királynénak annyira megtetszett a könyv, hogy a földművelésügyi miniszter útján több üveg mézet rendelt a svábhegyi kasok termékéből.Mezbol_keszult_termekek_1896_HU_BFL_XV_19_d_1_10_076(Hegyvidéki Helytörténeti_Gyűjtemény_tulajdona)
(Mézből készült termékek, 1896, HU_BFL_XV_19_d_1_10_076; a kép a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény tulajdona)
Gergely Kálmán a következő húsz évben még biztosan fenntartotta méhészetét, azonban 1909-ben már az olvasható az apróhirdetésekben, hogy „30-40 darab részben új, részben használt, jó karban lévő országos méhészegyleti egyeskaptár keretekkel vagy anélkül kétharmadáron eladók” svábhegyi nyaralójában, a „Mátyáskirály-út 32-ben”. A Svábhegyen Jókai Mór két szomszédja is méhészkedett, erről következő lapszámunkban olvashatnak részletesebben.
Dr. Zerkowitz Imre 1901-ben vásárolta meg a Zugligetben, a mai Janka út 4. szám alatti 49 holdas rét- és erdőbirtokon épített egykori Czillich-majort. A budapesti ügyvéd kertészetet és méhészetet rendezett be ott. Ez utóbbi bizonyára szépen fejlődött, mivel 1909. szeptember 2-án a Magyar Méhészek Egyesülete már oda szervezett méhészeti tanulmányi kirándulást. Zerkowitz elsősorban a már benépesített kaptárjait, majd később az eredeti amerikai méhlakásokat mutatta be vendégeinek.
Millenniumi_kiallitas_-_Meheszeti_kaptarak_-_1896_-_HU_BFL_XV_19_d_1_10_073(Hegyvidéki Helytörténeti_Gyűjtemény_tulajdona)
(Millenniumi kiállítás - Méhészeti kaptárak - 1896 - HU_BFL_XV_19_d_1_10_073; a kép a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény tulajdona)
A Budai Napló 1919-ben arról írt, hogy dr. Zerkowitz Imre vezetésével új egyesület kezdte meg működését. A svábhegyi, a zugligeti és a virányos-kútvölgyi egyesületek vezetősége már régebben foglalkozott azzal a tervvel, hogy a budai hegyvidék rosszul megművelt kaszálói, rétjei és legelői célszerű kihasználásával intenzívebbé tegye e vidékeken a tehenészetet, valamint ezzel kapcsolatosan a kertgazdaságot és a méhészetet. „Néhány évtized előtt ez a föld még intenzív megművelés alatt állott, ez volt Budapest éléskamrája, innen hordták a városba a kitűnő tejet, vajat, túrót, tojást, baromfit, ízletes gyümölcsöt, főzelékfélét, a pompás budai bort, csemegeszőlőt, hársmézet és sok más egyebet… A svájci híres legelőkre emlékeztető buja rétek és kaszálók teszik a budai hegyvidéket erre alkalmassá.” (Budai Napló, 1920. február 21.)
Ennek az elgondolásnak a lelkes híve volt dr. Zerkowitz Imre, aki fáradhatatlanul járta a hivatalos helyeket, míg végre létrehozták a „Budai hegyvidék gazdasági egyesületét”. Úgy gondolták, kicsiben kezdik, és idővel gyarapodnak, csakhogy a szervezkedés hírére jelentkezett Rózsadomb, Kelenföld, Hidegkút, Pilisvörösvár, sőt Angyalföld is. Olyan nagy volt az érdeklődés a mozgalom iránt, hogy hatalmas lehetőség adódott az új egyesület előtt, amely így erősen beleszólhatott a főváros élelmezési viszonyaiba. Azonban néhány évvel később már nem lehetett olvasni róla: vagy beolvadt más szervezetbe – a „Virányos-Kútvölgyi Gazd. Egyesületet” említik az újságok –, vagy feloszlott.
Kerti_munka_a_svabhegyi_iskolaban(Hegyvidéki Helytörténeti_Gyűjtemény_tulajdona)
(Kerti munka a svábhegyi iskolában; a kép a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény tulajdona)
Az 1930-as évekből különböző feljegyzések találhatók a Budai Naplóban a budai méhészetre vonatkozóan. Itt olvashatjuk, hogy a méztermelés és annak sikere leginkább a természeti és a helyi viszonyoktól függ.
Budának nem minden része alkalmas a méhészetre, még „normális” esztendőben sem. Az óbudai és zugligeti kopár, forró, száraz hegyeken, a virágoskerteken és a száraz erdőségeken kívül itt nincs számottevő méhlegelő. Méhészkedésre alkalmas a Sas-hegy és a Gellérthegyen túli déli rész is, egészen Budafokig és Érdig, ahol a virágoskerteken és számtalan mezőgazdasági táblán kívül a hárs-, akác- és vadgesztenyefák ligetei bőséges legelőt nyújtanak a méhcsaládoknak.
Zerkowitz Imre még ekkor is művelte méhészetét, és igyekezett propagálni a méhészkedés terjesztését, amit a Budai Naplóban le is írt. „A budai hegyvidék gyümölcstermelésének fejlesztése érdekében rendkívül nagy fontossággal bírna, ha a budai hegyvidéken a méhészetek elszaporodnának. Van ugyan a budai hegyvidéken néhány régi méhész – közöttük szerény magam is –, akik teljes buzgósággal és lelkesedéssel űzik ezt a nemes mesterséget, ámde ahhoz, hogy apostoloskodjanak a méhészet terjesztése érdekében, a már meglévő méhészetek tulajdonosai nem igen érnek rá. A »Budai Napló«, mint a hegyvidék érdekeinek lelkes szószólója, bizonyára szívesen foglalkozik a méhészetek terjesztésével és ebből a szempontból első nagyfontosságú lépésnek azt tartom, hogy a méhészetet a »Budai Napló« útján propagáljuk. Hangsúlyozom, hogy amennyiben sikerülne 15-20 érdeklődőt szerezni, a Földművelésügyi minisztérium méhészeti osztálya minden valószínűség szerint rendezne a budai hegyvidéken egy gyakorlati méhészeti tanfolyamot. Én a magam részéről zugligeti méhészetemet a tanfolyam céljára szívesen bocsátom rendelkezésre. A Budai Napló régi híve: Dr. Zerkovitz Imre.” (Budai Napló, 1932. május 2.)
Nem tudjuk pontosan, hogy ez a képzés megvalósult-e, de Zerkovitz Imre, a Zugliget lelkes harcosa egy évvel később, 1933 szeptemberében elhunyt, méhészete pedig bezárt. A major egykori épülete szinte csodával határos módon, a Hegyvidék legöregebb lakóépületeként, ma is áll, megőrizve a ház eredeti, 18. századi formáját. Régi mézcsurgatókat és mézesbödönöket még a 2000-es évek elején is lehetett találni a padláson.

Méhészet a hegyvidéki iskolákban
A Hegyvidéki Méhbarát Hálózat keretében másfél évvel ezelőtt hirdette meg az önkormányzat a Mézeskuckó programot a kerületi óvodákban és iskolákban, és ehhez kapcsolódva az idén tavasszal Mézes reggeli címmel rendezett foglalkozásokat. Ezeken méhészek tartottak bemutatókat, és meséltek arról, hogyan kell bánni a méhekkel. Nem új keletű dolog ez, mivel már az első hegyvidéki iskolákban is a tantervben szerepelt a méhészkedés és az azzal való ismerkedés.
A zugligeti elemi iskola 1891-ben nyílt meg. Eperjessy István igazgató 1892 májusában kérvényt nyújtott be a tanácshoz, hogy selyemtenyésztő és méhészeti tanfolyamot indíthassanak az oktatási intézményben. Erre és a szükséges berendezésre 360 forintot kérvényezett. A pénzügyi és gazdasági bizottság hozzájárult a kérelem teljesítéséhez, mindössze annyit kért, hogy a fő hangsúly ne a jövedelmezőségre és a haszonra, hanem a pedagógiai szempontokra essék, továbbá évről évre jelentést kell tenni az elért eredményekről.
Svabhegyi_iskola_mehesz(Hegyvidéki Helytörténeti_Gyűjtemény_tulajdona)
(Svábhegyi iskola méhész; a kép a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény tulajdona)
A következő esztendőben valószínűleg kiépítették a méhészethez szükséges helyet, és beszerezték az eszközöket az iskolában. Ezt támasztja alá az is, hogy a Magyar Méh szakfolyóirat 1893. márciusi számának kérdezői rovatában Eperjessy kérdéseit is olvashatjuk: „Mire van szükség, hogy egy iskolában a méhészetet eredményesen taníttassák? Mily nagy összeget kell az első tenyésztési év előirányzatába felvenni? Alkalmas-e a Zugliget a méhtenyésztésre?”
A lap szerint először is a tanítónak kellő jártasságot, elméleti és gyakorlati ismereteket kell szereznie. Ha ez megvan, már csak egy alkalmas hely és néhány kaptár méh szükséges (iskoláknak tíz elegendő). A Mayer-féle kaptárt ajánlotta a folyóirat, mert annak kezelése egyszerű, és a méhek jól gyarapodnak, jól telelnek benne. Legfeljebb azt lehet ellene felhozni, hogy a keretek egy kicsit nehezek lesznek a gyerekeknek, de majd hozzászoknak… Bizonyára tehát 1894-ben már tanították a méhészetet a zugligeti iskolában. Az, hogy meddig és milyen szintre jutottak el a diákok, sajnos nem derül ki a rendelkezésünkre álló forrásokból.
A Jókai Mór iskola elődjében, a svábhegyi Diana-úti elemi, háztartási és gazdasági ismétlő-iskolában valószínűleg már az 1890-es években zajlott kertészkedés, 1907-ből pedig már említés található arról, hogy milyen állattenyésztési ágak – a többi közt a méhes – eszközei találhatók meg a gyümölcsösben. Később a fiúk az elméleti oktatás mellett gyakorlati gazdasági kiképzésben is részesültek az iskola gyakorlókertjében, amely az I. kerület (a mostani XII. kerület), Felhő utca 6. szám alatt kapott helyet.
„Ha az épület belsejébe lépünk, nagy tisztaság, páratlan rend, künn pedig hatalmas kertek, sűrűn nőtt fákkal, bokrokkal, virágokkal borítva, a zöld szín és a virágillat fogja el az embert azonnal: az iskolában a természet uralkodik. Az iskola igazgatójának, Egri Tóth Kálmán kezdeményezésére indult meg ez a nevezetes és kétségtelenül fontos újítás, mely arra tarthat igényt, hogy széles ez országban követésre találjon. A növendékek a tanulás mellett a kertészetre neveltetnek, de nem úgy, hogy lelki kényszerűség következtében hatnak reájuk, hanem olyképpen, hogy fölkeltik bennük minden eszközzel és törekvéssel – és ezen van a súly – a természet iránti szeretetet.” (Világ, 1913. július 17.)
A kertben egy 36 méhcsalád befogadására szolgáló pavilon is állt, amelyet a „földművelésügyi m. kir. minisztérium” építtetett és ajándékozott az iskolának 1913-ban. Ebben a méhek gondozását és kezelését ismerhették meg a gyerekek.
Nem tudni, pontosan meddig működött ez a fajta oktatás az iskolákban, de a kertészkedés és a méhészkedés minden bizonnyal ma is jót tenne a fiatalabb korosztályoknak. Így gondolta ezt az állami főkertész is 1907-ben, aki úgy fogalmazott, hogy „ily iskola-kertben való járás-kelés, megfigyelés, nézetünk szerint okvetlenül kedvező és áldásos hatással van a gyermek érzékeny és fogékony lelkületére és amellett játszva, szeretettel és könnyedén, de alaposan magáévá teszi azon ismereteket, amelyeket ez irányban innen meríthet”.
Zerkowitz_padlas_2000_mezcsurgato_jobb_hatul(Hegyvidéki Helytörténeti_Gyűjtemény_tulajdona)
(Zerkowitz padlás 2000, mézcsurgató jobb hátul; a kép a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény tulajdona)
Földváry Gergely
(Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény)


Kevesebb kaszálással a méhekért már a vízműveknél is vizmuvek_szoroanyag 

A tájékoztatóból megtudható, hogy hogyan segíti a Fővárosi Vízművek a Hegyvidéki Önkormányzattal együttműködésben a méhek és beporzótársaik megmaradását.

A méhek a barátaink

Hogy legyen elég zöldség, gyümölcs, illetve gabona, beporzó rovarokra, így méhekre is szükség van. Sok azonban ezzel kapcsolatban a félreértés, a felesleges félelem, amiket az önkormányzat különböző méhbarát programokkal igyekszik eloszlatni. Az egyik ilyen, a nagy sikerű Mézes Kuckó óvodai rendezvénysorozat.
A Süni óvodában megtartott szezonzáró foglalkozáson, a program kitalálója, Erlich Mariann oktatta a gyerekeket. Először egy interaktív előadásra hívta a kicsiket, majd következett a játék, ahol rávezető feladatokon keresztül ismerhették meg az óvodások a méhek mindennapjait. Végezetül következett a mézes reggeli, ezen többféle finomság került a tányérokra.
mezes_reggeli13
„Játékos formában vezetjük rá a gyerekeket arra, hogy ne féljenek a méhektől, és semmiképpen ne bántsák ezeket a hasznos rovarokat. Megmutatjuk, miért annyira fontosak az ember, az élővilág számára” – mondta el Erlich Mariann, aki elmondta, hogy a foglalkozásokon játékvirágport gyűjtenek, hatszögletű sejtekből lépeket építenek, egy almafás társasjáték segítségével pedig a beporzás és a gyümölcs érésének folyamatát is megismerik a gyerekek. A szakember kifejtette, hogy számos félreértés, felesleges félelem kapcsolódik a méhekhez. Sokszor támadásnak tekintjük, amikor a méhek a közelünkben repülnek, megpróbálnak ránk szállni. Pedig, erről szó sincs. Ilyenkor rendszerint valamilyen illat vonzza hozzánk a rovart, de az is gyakori, hogy egyszerűen pihenőhelyet keres magának. Akkor járunk el helyesen, ha nem kezdünk el hadonászni, hanem mozdulatlanul maradunk, és hagyjuk, hogy a méhecske azt csináljon, amit akar.
Bár valóban előfordul, megszúrják az embert, de azt csak akkor teszik meg, ha veszélybe kerülnek. Tudni kell, hogy a méhek csak egyszer képesek szúrásra, mert a bőr alá fúródó fullánkjukat nem képesek kihúzni, ezért elpusztulnak.
A méretre nagyobb hím méhnek ráadásul nincsen fullánkja, ezért akár a kezünkön is megsétáltathatjuk. Ehhez persze nem árt tudni, hogyan néz ki a nőstény és a hím méh, illetve közeli rokonaik a dongó vagy a darázs, amikkel gyakran összekeverik őket.
mezes_reggeli08
Szerencsére a Süni óvodások tisztában vannak a különbségekkel, a képekről azonnal felismerték a rovarokat, és nevetve sorolták a jellemzőiket. Például, hogy a méhek lábain és testükön apró szőrszálak vannak, míg a darazsak szinte csupaszok a lábuk viszont hosszabb.
Abban pedig ismét megállapodtak, hogy a méhecskétől nem kell félni, ami azt jelenti, hogy a Mézes Kuckó foglalkozás elérte a célját.
A bemutató foglalkozáson részt vett Fonti Krisztina is, aki elmondta, hogy mindegyik Hegyvidéki óvoda önálló nevelési program szerint működik, a környezettudatosság elmélyítésére azonban az összes intézmény kiemelt figyelmet fordít.
„Ehhez járul hozzá az önkormányzat azzal, hogy igyekszik minél több környezetvédelmi programot bevinni az óvodákba. Ilyen a méhek megismertetése, ami egyúttal a helyes táplálkozás ügyét is szolgálja” – hangsúlyozta az alpolgármester hozzáfűzve, hogy a programmal átadott készségek és tudás birtokában az óvodások felnőve egészségesebb életet élhetnek.
mezes_reggeli02
A Méhbarát Hegyvidék programba a zöldterületek és ezen keresztül a biodiverzitás növelése mellett a hasznos rovarok, és különösen a méhek újrafelfedezése is beletartozik – emlékeztetett Kovács Lajos. Az alpolgármester szerint még mindig bőven akadnak félreértések a méhekkel kapcsolatban, amiket ideje eloszlatni. Ebben segít az óvodai foglalkozás, ahogyan ide tartozik a két éve indított Mézes reggeli program, a méhbarát zöldfelületek létrehozása, valamint a kaptárok telepítése.


A méhek és a megporzás jelentősége a gazdaság és a biodiverzitás szempontjából is kiemelkedő

Istenhegyi_lejto_csp_20190516_07_after_rain
A méz csodálatosan ízletes és egészséges táplálékunk. A méheknek azonban van a méz előállításánál is fontosabb tevékenységük: a megporzás. A méhek (vagy más rovarok) által elvégzett megporzás hiányában a táplálékul szolgáló növényeink 75%-a egyáltalán nem hozna termést. Gyümölcsös kertjeink közismert fái mint az alma, a körte, a meggy, a szilva, az őszibarack, a sárgabarack, a narancs, a citrom és mások, de épp úgy a zöldségeink mint a borsó, a bab, a paradicsom, a paprika, az uborka, a tök stb. mind megporzást igénylő növények. Egy Angliában készült tanulmány szerint, ha nem volnának megporzó rovarok, akkor az Egyesült Királyság mezőgazdasági termelését évi mintegy 500 millió font veszteség érné. Bár a házi méhek szerepe a megporzásban kiemelkedő, érdemes megemlíteni, hogy ezt a munkát a méhek olyan más rovarcsoportokkal együtt végzik el, amelyek szintén virágról virágra szállnak a nektár begyűjtése, illetve elfogyasztása céljából. A legismertebb ilyen rovarok között tartjuk számon a vadméheket, és a poszméheket, de ebbe a körbe tartoznak a pillangók, az éjjeli lepkék, a pöszörlegyek és a viráglátogató bogarak is.

Kevésbé ismert, hogy a beporzó rovarok puszta meglétén felül, azok egyedszáma, azaz gyakorisága is fontos tényező, mivel kimutatták, hogy azokból a virágokból, amelyeket többször is felkerestek a méhek nagyobb és szabályosabb formájú termések fejlődtek.
Ez legjobban a gyümölcsfáink esetében figyelhető meg, de minden jel szerint hasonlóan érvényes a vadon élő növények termésének kialakulásánál is. A méhek, és velük együtt az imént felsorolt rovarcsoportok ugyanis nem csupán a gazdasági növényeink beporzásáért felelősek, hanem természetesen ők azok, akik a vegetációt alkotó sok ezer rovarmegporzású növény megtermékenyítésében is közreműködnek.A megporzó rovarok nélkül ezek a vadvirágok sem tudnának magot érlelni, ami hosszabb távon fenyegetné állományaik fennmaradását. A rovarmegporzású növények megfogyatkozását minden bizonnyal a szélbeporzású fajok előretörése kísérné, ami végső soron egyet jelentene a biodiverzitás csökkenésével, és így a természetes ökoszisztémák stabilitásának gyengülésével.

Ráadásul a szélmegporzású növények túlszaporodása a levegő pollenkoncentrációját is jelentősen megemelné, mivel ezek a növények a szél segítségével juttatják el pollenjüket a fajtársaik várágaihoz. Látható tehát, hogy a megporzást végző méhek és egyéb rovarok szerepe nem csak gazdasági szempontból, de a bioszféra stabilitása szempontjából is fontos tényező.A méhek és beporzó társaik segítése érdekében - hiszen ők is segítenek nekünk, és ez viszonzást érdemel - több jó kezdeményezés indult el az utóbbi években. A Hegyvidéken az egyik ilyen akció arra irányul, hogy a kerület egyik sűrűn beépített részébe ékelődő, korábban rendszeresen rövidre vágott füvű lejtőn a kaszálás mérséklésével virággazdag méhlegelőt hozzunk létre. Évente csak kétszeri kaszálást tervezünk, hogy lehetőleg minél több növényfaj eljusson a virágzás és maghozás fázisába, és emellett nektártermelő vadvirágok magjának vetésével is törekszünk a rét növényzetének gazdagítására.Kísérletünk jelenleg csak egy viszonylag kis területet érint, de ha a módszer beválik, akkor a méh- és lepkelegelők megjelenhetnek majd a jó gyakorlatot átvevő kerületi polgártársaink és társasházi lakóközösségeink kertjeiben is.

Dr. Csontos Péter

BeePathNet – Méhek a városi dzsungelben


ljubljana_beepathnet_beehive_rooftopKlemen Strmšnik URBACT szakérő megosztja lelkesedését Ljubljana (SLO) zöld törekvéseivel és a városi méhészetet népszerűsítő hat európai várost összekötő BeePathNet projekt folyamatos sikereivel kapcsolatban. Azt kérdezi: ha a tudatosság és a lelkesedés megvan, a városi méhészet szerves részévé válhat-e városi életünknek?

Az intenzív urbanizáció és az ezzel érintett térségek gazdasági növekedése miatt az európai városok egyre növekvő környezetterheléssel, a természeti erőforrások elvesztésével, a biodiverzitás csökkenésével néznek szembe, ami lakosaik életminőségét veszélyezteti. Ha ehhez hozzávesszük a mezőgazdaság növényvédelmi és egyéb vegyszerhasználatát, nem csoda, hogy a méhek és egyéb beporzó rovarok száma rohamosan csökken világszerte. Mintha elfelejtenénk e rovarok ökoszisztéma szolgáltatásának fontosságát az élelmezésben.

Másfelől a helyben, bio-minőségben megtermelt élelmiszerekkel kapcsolatos tudatosság növekszik. Egyre többeknek fontos az egészségtudatos életmód, és egyre többen tesznek is életminőségük javításáért, többek közt saját élelmiszertermeléssel – a ház körüli kertben vagy akár erkélyen, a háztetőn.

Ljubljana, Szlovénia 290 ezer fős fővárosa otthont ad 180 millió méhnek is, és ez a populáció egyre növekszik. A város területének háromnegyede természetközeli erdő, mező vagy legelő, aminek 20%-a természetvédelmi oltalmat is élvez. Ljubljanában 800 gazdaság és 350 méhész tevékenykedik, élő kapcsolatot teremtve város és vidék között.

Az utóbbi években elismerték a város erőfeszítéseit a lakók életkörülményeinek javítására, és Ljubljana számos fontos díjat nyert – része volt a „A világ globális top 10 fenntartható desztinációjának” 2017-ben, ill. ugyanabban az évben a „Legméhbarátabb önkormányzat” címet is elnyerte, 2016-ban pedig Európa Zöld Fővárosa volt.

Lenyűgözőnek tűnik, ugye? Ahhoz azonban, hogy megértsük a város zöld városfejlesztési politikájának sikerét, vissza kell tekintenünk Ljubljana közelmúltbeli városfejlesztési történetére.

A város környezetében a 80-as és 90-es években erős szuburbanizációs folyamat játszódott le. Ahogy egyre több fiatal család költözött a külvárosokba, a városközpont és a régebbi lakónegyedek szükségszerűen elöregedtek, környezetük romlott vagy akár teljesen lepusztult. De, mint a természetben is, a „réginek” helyet kellett teremtenie az „újnak”, és Ljubljana az új évezredbe lépve kész volt újjászületni.

ljubljana_beepathnet_beehive_0

Az új fejlesztési koncepciók megfogalmazása során a városvezetők és a döntéshozók felismerték, hogy Ljubljana egyik erőssége és lehetősége zöld karakteréből adódik. A város lakói körében ez a gondolat pozitív fogadtatásra talált. Egy új fenntarthatósági stratégiának is köszönhetően a város sikeresen rátalált megújulásának útjára a „Vízió 2050” elnevezésű fejlesztési anyagával, amihez megújult szerkezeti terv is készült. A jól választást igazolta, hogy a város 2014-ben elnyerte a 2016-os Európa Zöld Fővárosa címet.

Ez egyértelmű jelzés volt mind a polgároknak, mind a városnak, hogy a helyes úton járnak. A cím támogató és megtermékenyítő környezetet biztosított merészebb zöld városfejlesztési ötletekhez és projektekhez. A következő években Ljubljana városa ösztönözte és támogatta az olyan új városi törekvéseket, mint a városi kertészet, a városi erdőgazdálkodás és a városi méhészet.

2015-ben a város egyik alkalmazottja, Maruška Markovčič, ma az URBACT BeePathNet projekt helyi csoportjának koordinátora, előállt a városi méhészet ötletével. Ahogy meséli, „a BEE PATH (méh út) csak egy kisebb projekt lett volna a városban élő méhészek támogatására és ezen keresztül új turisztikai lehetőségek feltárására. Sosem gondoltam, hogy ilyen sikeres lesz, és így kinövi magát!” De ez történt, és a BEE PATH kifejezés a ljubljanai városi méhészkedéshez kötődő tevékenységek szinonimájává vált.

A kezdeményezés óta eltelt két és fél év alatt a következőket hozta létre:

A városi méhészet iránt érdeklődő partnerek HÁLÓZATA – önkéntes platformot biztosítva a kihívások megvitatására, megoldások azonosítására és új termékek kifejlesztésére.
TURISZTIKAI ÉS EDUKÁCIÓS CÉLÚ TANÖSVÉNY, melynek célja a városi méhészek és a méhekkel kapcsolatos egyéb érdekességek összekapcsolása, bemutatva a méhek és a városi méhészet jelentőségét a látogatók számára.
OKTATÁSI PROGRAM, amelynek célja a célközönség tudatosságának növelése.
„THINK-TANK” ÉS „INKUBÁTOR” új vállalkozói ötletek fejlesztésére.
Maruška tovább mesél: „A BEE PATH projekt logikája nagyon egyszerű – a méhek csak egészséges környezetben tudnak élni... Ha Ljubljanának sikerül megőriznie a városi területeken egy olyan környezetminőséget, amely lehetővé teszi a méhek és más beporzók gyarapodását, akkor jó úton halad a környezet védelme, a biológiai sokféleség megőrzése, a magas életszínvonal biztosítása és az élelmiszer-önellátáshoz szükséges potenciálok megőrzése terén”.ljubljana_beepathnet_honey

Az ilyen kísérletek azonban soha nem lehetnek sikeresek, ha azokat felülről lefelé fejlesztik. Így alulról felfelé irányuló, önkéntes megközelítést alkalmaztak: „Egy kis méhészkörként kezdtük, de mindig nyitva álltunk az érdeklődők felé. Idővel a hálózat nőtt, és ma már oktatási és kulturális intézményeket, civil szervezeteket, vállalkozókat, cégeket és más érdekelteket is be tud vonni. Nem volt könnyű, de így kellett csinálnunk!” – teszi hozzá.

Kétségtelen, hogy Ljubljanában kedvezőek a körülmények: szokatlanul magas a zöld területek aránya, és nagy hagyománya van a méhészetnek. E cikk írója azonban meg van róla győződve, hogy Európa számos városa bír hasonlóan jó adottságokkal, csak talán még nem tudatosították ilyen irányú fejlesztési lehetőségeiket; és pontosan erről szól a BeePathNet projekt.

Maruška hozzáteszi: „Az URBACT Jó Gyakorlat cím megszerzése a BEE PATH projekt számára nagyon fontos volt – bizonyította, hogy jó úton haladtunk, erősítette a meglévő tagok lelkesedését, új tagokat vonzott, és új szintre emelte a városi méhészet imázsát. Ezért látunk a BeePathNet projektben új lehetőségeket - nemcsak a jó gyakorlat más városokba való átültetésére, hanem arra is, hogy partnereinkkel együtt továbbfejlesszük a tevékenységeinket.”

A ljubljanai gyakorlat átvételére szerveződött BeePathNet városhálózatban 6 város vesz részt: vezető partnerként Ljubljana, Cesena (IT) és Bydgoszcz (POL) 1. fázisú partnerként, Amarante (POR), Budapest XII. kerülete és Nea Propontida (GRE) pedig a 2. fázisban csatlakoztak. A városhálózat lefedi az európai kontinens méhészetileg szóba kerülő klímazónáinak nagy részét (atlanti, kontinentális, mediterrán), mint ahogy különböző kulturális és társadalmi hátterű városokat is összefog. A természeti és kulturális különbségek kezdenek előtérbe kerülni, ami növeli a jógyakorlat-átadás kihívását.

Mindezek után emeljük ki a projektnek azt a négy fő komponensét, amelyek meghatározzák átvételét, más városbeli adaptálását:

  • URBACT helyi csoportok létrehozása és működtetése mind az öt partnervárosban – alulról jövő, nyitott, proaktív csoportok azonosítják be a szinergiákat, a lehető legjobb megoldásokat.
  • Kedvező feltételek megteremtése a városi méhészet számára – a helyi közösség tudatosságának növelése a méhek és a vadon élő beporzók fontosságával kapcsolatban, a méhektől való félelem csökkentése, valamint a városi méhészet formális és informális akadályainak leküzdése minden partnervárosban.
  • „Méh-tanösvények” kifejlesztése új oktatási és turisztikai termékekként az egyes városokban, valamint a városi méhészkedés és termékei népszerűsítésére szolgáló platformok kialakítása
  • A városi méhészet hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása az egyes városokban közép- és hosszú távú fejlesztési tervek kidolgozása révén.
ljubljana_beepathnet_education
A városi méhészettel kapcsolatos BEE PATH koncepció lehetőséget ad arra, hogy a projekt partnervárosai felismerjék, kifejlesszék saját lehetőségeiket. A jó gyakorlat tehát semmiképp sem egy befejezett, lezárt dolog, sokkal inkább egy napi szinten fejlődő munka.

„Fú… magam is meglepődöm időnként, amikor a partnervárosok új ötleteikről, vagy az együttműködések új formáiról mesélnek” – kommentálja Maruška a legutóbbi közös eseményt. És meg kell jegyeznem, magam is tapasztaltam, hogy a lelkesedés ragadós, és a végén már én is azon gondolkodom, hogyan is tudnék részt venni ebben!

A BeePath Projekt egyik nagy kihívása, hogy ezt a lelkesedést továbbadja. A partnertalálkozókon gyakran jutottunk arra a következtetésre, hogy a méhészet – akár városi, akár vidéki – nem olyasmi, amit csak úgy nekiállsz csinálni. Rajonganod kell érte, ha csinálni akarod!

Alig várom tehát, hogy lássam, a várospartnereink hogyan veszik át a ljubljanai koncepciót, és hogyan találják meg helyét saját városukban, hogyan fejlesztik tovább a módszertant. Kész vagy meglepődni?

 

Írta: Klemen Strmsnik

Eredeti cikk: https://urbact.eu/beepathnet-enriching-urban-jungle-bees


Az eredeti cikk fordítása az URBACT III. Program Nemzeti Tájékoztatási Pont gondozásában került ki a http://www.urbact.hu/ oldalon
 

dOKUMENTUMTÁR