Hegyvidéki Önkormányzat

Budapest XII. kerület, Böszörményi út 23-25.
Levelezési cím: 1535 Budapest, Pf: 925
E-mail cím: onkormanyzat@hegyvidek.hu
Telefon: 06 1 224 5900, Fax: 06 1 224 5905
Zöld szám: 06 80 200 907

Látnivalók a kerületben

 

Normafa

 

A főváros legismertebb kirándulóhelye, a Normafa a nevéből is következtethetően egy fa után kapta a nevét. Az ősöreg bükkfa 1927-ben egy villámcsapás miatt dőlt ki, miután hosszú évszázadok viharait túlélte. Egyes legendák szerint akkor sarjadt, amikor Mátyás király megszületett, mások tudni vélik, hogy a nagy király megpihent az árnyékában. Ha nem is az 1400-as évek óta állt a Svábhegy tetején, de az bizonyos, hogy több száz éves volt a hatalmas törzsű fa.

A környék régi sváb lakosai csak Viharbükk néven emlegették, a Normafa elnevezést csak a XIX. század közepétől használjuk. A környék mindig kedvelt kirándulóhely volt. Többek között a Nemzeti Színház társulata is szívesen járt ide piknikezni. 1840-ben, egy ilyen kirándulás alkalmával a kor kedvelt színésznője Schodelné Klein Róza fantáziáját megmozgatta a hatalmas, magányosan álló bükkfa, mely nagyon hasonlított a színházban Bellini Norma című operájának a díszletére, és elénekelte a fa alatt a Norma-áriát. Ettől kezdve kezdték el Normafának nevezni a bükkfát, mely elnevezés lassan átterjedt a fa körüli rétre is, ahonnan zavartalan kilátás nyílik a fővárosra. A Normafa emlékét ma emléktábla őrzi, melyet 1967-ben állítottak a neves fa emlékére. A táblára Devecseri Gábor költő – aki maga is a Svábhegyen élt – sorait vésték:

 

„Normafa,
Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben,
Ünnepi hegymászók víg dala szállt körülötted,
Normafa,
Majdanidőn lombod közt éled az ének,
Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon.”

 

 

Libegő

 

Először 1933-ban vetették fel, hogy a Zugliget és a János-hegy között kábelvasútat kellene létesíteni, azonban a megvalósulás érdekében nem történtek lépések. Ezt követően még számos elképzelést és tervet dolgoztak ki, míg 1968-ban döntött úgy a XII. Kerületi Tanács, hogy el kell kezdeni a tényleges munkálatokat. Kezdetben négy, majd kétszemélyes álló utasterű kabinokat terveztek, végül azonban kétszemélyes ülőszékek mellett döntöttek.

Az építkezés másfél éves lezárulta után 1970. augusztus 20-án nyílt meg a nagyközönség előtt a Libegő. Mivel a hatóságok nem tudtak dűlőre az elnevezését illetően, ezért nyilvános pályázatot írtak ki, és a beérkező több tízezer ötletből választották ki a máig használt elnevezést.

 

 

Széll Kálmán tér (korábban: Moszkva tér)

 

A Széll Kálmán tér, amely hatvan éven át, egészen 2011-ig Moszkva tér néven volt ismert, a Rózsadomb és a Várhegy közötti völgyben található, közigazgatásilag nem tartozik kerületünkhöz, azonban közvetlenül határos vele (a Várfok utca, ahonnan többek között a 21-es buszok is indulnak, már a Hegyvidékhez tartozik). A középkorban nem volt lakott a mai tér területe és környéke. Viszont már akkor is sok fontos útvonal haladt át ezen a területen. A Várhegy nyugati oldalában fekvő Logod faluból illetve a Várból vezetett erre több út továbbhaladva Óbuda és Budakeszi felé.

A XVII. századtól agyagbányát működtettek itt, ez még a korabeli térképek tanúsága szerint az 1800-as évek derekén is működött. A bányászat eredményeképpen a téren bányató keletkezett, melyet telente korcsolyázásra használtak a környéken élő budai polgárok. Később a bányát bezárták és állandó sporttelepet létesítettek a területen, melyet a Budapesti (Budai) Torna Egylet működtetett. A mindaddig név nélküli teret 1929-ben nevezték el Széll Kálmán térnek, hazánk egykori miniszterelnökének tiszteletére, és 1938-ban megkezdődött a közlekedési csomóponttá alakítása. Külföldi közlekedési mérnökök elismerően nyilatkoztak a tér modern kialakításáról, melynek tervezésekor azt is figyelembe vették, hogy a Déli Pályaudvar vasútjai közlekedni tudjanak a villamos sínpárjain. A Moszkva tér elnevezést 1951-ben kapta, de még ekkor is divatban volt a „kalefozás” (A Kálmán név becézése nyomán), vagyis a fiatalok egyik fő találkozási pontja volt és maradt a Moszkva tér egészen napjainkig Budán. Az 1956-os forradalom idején az Ifjú Mártírok terének nevezték el, utána azonban ismét Moszkva tér lett. A Fővárosi Közgyűlés 2011-es döntése értelmében a tér elnevezése újra Széll Kálmán tér. Első jelentős átépítésére 1972-ben került sor, amikor a 2-es metró építésével a metróállomást megépítették, mely máig a főváros legmélyebben fekvő metróállomása, A második átépítés 2015-ben kezdődött.

 

A Moszkva tér retró fb oldal itt érhető el.

 

 

Költő utca

 

A Költő utca a nagy mesemondóról, Jókai Mórról kapta a nevét 1886-ban. Jókai a mai 21-es számú telken épített magának villát, és alakított ki csodálatos kertet és gazdaságot. Minden nyáron itt dolgozott, távol a város zajától, több regénye itt született. A Költő utcában található a régi Sváb-falu még megmaradt értékeinek jelentős része. Olyan épületek állnak itt, melyek őrzik a századforduló falusias hangulatát, amikor még a mezőgazdaságból élő svábok lakták a környéket. A Jókai villa már nem áll, de a gazdasági épülete igen, és az érdeklődők egy Jókai-emlékszobát is megtekinthetnek.

 

 

Városmajor

 

Kerületünkben sok mindenről mondhatjuk el, hogy az adott dolog első volt a maga nemében Budapesten. Többek között nálunk volt először Jókainak szobra, és itt kezdte meg működését a főváros első közparkja is: a Városmajor.

A Városmajor eredetileg az Ördögárok patak árterülete volt, a Rózsadomb és a Kis-Sváb-hegy között fekvő területen. A patak gyakori kiöntései miatt kezdetben csak kaszálónak tudták használni, majd a török kiűzését követően a katonaság tulajdona lett a terület, csakúgy, mint a közeli Vérmező. A főváros 1729-ben vásárolta meg a városparancsnoktól háromezer forintért a területet. Már ekkor felvetődött a gondolat, hogy parkot lehetne itt létesíteni, ahova a budai polgárok pihenni, sétálni járhatnak. A terveket II. József király elé terjesztették, aki megvalósításra érdemesnek találta azokat. A munkálatok azonnal megkezdődtek, 1787-ben a terület rendezése eljutott arra a fokra, hogy nekikezdhettek a növényvilág kialakításának. A francia kerteket tekintették mintának a park megtervezésekor, Budakesziről és Dunabogdányból háromezer fát hozattak, és ültettek el itt a Városmajorban. A XIX. században a bécsi Práterhez hasonlítják, sétahelynek, kirándulóhelynek használták, majd a budai polgárok rendszeresen itt ünnepelték a majálisokat, és a külföldi útikönyvek is előszeretettel ajánlották a Budapestre látogató turistáknak.

A Városmajor közepén ekkor még boltozatlanul folyt át az Ördög-árok, melynek jobb partján, a Városmajor utcához közel eső részen a Városmajor utcai házak gyümölcsös- és zöldséges kertjei sorakoztak, és még egy faiskola is elfért a területen.

A XX. század elején nekifogtak a park modernizálásához, mert egyre többeket zavart az Ördög-árok gondozatlan jellege. 1920-ban a patak Városmajori részét beboltozták, így a sétálók szeme elől rejtve halad keresztül a mai napig a Hűvösvölgy felől érkező patak vize. Ez a beruházás újból fellendítette a park népszerűségét. Napjainkban a Városmajor park a sétányok és játszóterek mellett otthont ad több sportpályának is. Az eredeti céljának megfelelően sokan járnak ide kikapcsolódni, pihenni.

 

 

Erzsébet-kilátó

 

A főváros legtöbb pontjáról látszik és az éjszakai budapesti panoráma elengedhetetlen részévé vált az Erzsébet-kilátó, mely immár több mint száz éve díszíti Budapest legmagasabb pontját. A János-hegy, a maga 528 méteres tengerszint feletti magasságával minden korban csábította a kirándulókat. A XIX. században csak az edzettek vállalkoztak ilyen túrákra, ugyanis tömegközlekedéssel legfeljebb a fogaskerekű Svábhegy állomásáig lehetett eljutni, vagy a Zugligetig lóvasúttal. Ez azonban nem akadályozta meg Erzsébet királynét sem abban, hogy 1882-ben három alkalommal is elsétáljon arra a helyre, ahol ma már a róla elnevezett kilátó magasodik. 1908-ban kezdődtek meg az építési munkálatok Klunzinger Pál és Schulek Frigyes közös tervei alapján. A két éven keresztül tartó építkezés során a Libegő mai állomásának helyétől kisvasutat építettek a hegytetőre, hogy azon szállítsák az építőanyagokat. 1910-ben ünnepélyes keretek között átadták a kilátót a kirándulók számára. A környékét fokozatosan szépítették, a legfontosabb beruházás az 1926-ben megvalósított állandó díszkivilágítás volt, mely az első volt hazánkban. Ennek sikerén fellelkesülve világították ki később állandóra a Halászbástyát, és az Országházat is.

Az Erzsébet-kilátó kirándulók százezreit fogadta évenként a két világháború között, azonban az 1948-ban hatalomra kerülő diktatúrának nem illett bele az ideológiájába a nagy múltú épület, így mindössze egyetlen beruházást hajtottak végre rajta: egy hatalmas vörös csillagot erősítettek a legfelső szintjére, melynek fényét éjszaka kilométerekről látni lehetett. A csillag hatalmas súlya tönkretette a torony szerkezetét, életveszélyessé vált, és be kellett zárni. A rendszerváltást követően jogi huzavonák és gyakori tulajdonosváltások következtek, míg 2001-ben a Hegyvidéki Önkormányzat kapta meg a kilátót és méltó módon felújította. 2005 óta ismét a régi hangulatában fogadja azokat, akik a magasból szeretnének Budapestre pillantani.

 

 

Gyermekvasút

 

A Széchenyi-hegyen 1948-ban kezdték meg a Gyermekvasút sínjeinek lefektetését, miután elvetették, hogy Gödöllőn, vagy a Margitszigeten valósuljon meg a gyermekek által üzemeltetett vasút. Az első szakasz 66 nap alatt készült el, ez 3 kilométernyi pályát és három állomást jelentett: Széchenyi-hegy, Normafa és Előre állomások. A mai végállomásig, Hűvösvölgyig két év alatt jutottak el, 1950. augusztus 20-án nyitották meg a teljes pályát az utazók előtt. A mai napig gyermekek látnak el szolgálatot a vonatokon és az állomásokon is, természetesen felnőttek felügyelete mellett.


A Széchenyi-kilátó

 

A Széchenyi-hegy 1860-ban, gróf Széchenyi István halálának évében kapta a nevét, tisztelgésül a legnagyobb magyar előtt. Ebben az időben a beépítetlen területről csodálatos panoráma nyílt a Duna vonalára és a fővárosra. Mára azonban a fenyőfák megnőttek és elzárják a kilátás nagy részét, azonban az 1898-ban a Széchenyi-hegyen felállított kilátó máig kedvelt célpontja a kirándulóknak.

A kilátó-építmény eredetileg a Városligetben a mai Hősök terén, a millenniumi emlékmű helyén, Zsigmondy Vilmos geológus által 1868-ban fúrt artézi kút fölött állt. A kilátó, amelynek a neve ekkor még Gloriette volt, 1895-ben épült Ybl Miklós tervei alapján. A Hősök tere kialakításakor azonban „útban volt” az építmény, és kiadták rá a bontási engedélyt. A Svábhegyi Egyesületnek köszönhetően a Gloriette megmenekült a pusztulástól, és a mai napig megcsodálhatjuk. Az Egyesület 1891. augusztus 30-án, Széchenyi István születésének századik évfordulójára emlékezve elkészíttette Stróbl Alajossal Széchenyi mellszobrát és a fenyőliget közepén, a hegy oldalába ékelve állították fel. Ők indítványozták 1897-ben, hogy a Hősök teréről a Széchenyi-hegyre szállítsák a Gloriettet.

A Rege út torkolatánál álló nyolcszög alaprajzú építményre kétoldalt széles, balusztrádos korlátú lépcső vezet fel. A lépcsők balusztrádjainak indításánál álló hengeres pilléreken Budapest címere, fölötte oroszlánfejek láthatóak. A terasz mellvédjéhez kapcsolódó sarkaiban dekoratív mintaként delfinpár tekeredik. Az orommező felirata: "Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar dicsőségére Ybl Miklósnak ezt az alkotását az artézi kúttól idehozták 1898-ban Márkus József főpolgármester, Halmos János polgármester idejében. Átépítették 1926-ban Ripka Ferenc Dr. főpolgármester, Sipőcz Jenő Dr. polgármester idejében."
A homlokfal előtt, a lépcsőkarok közötti medence ma pázsittal van feltöltve, ennek közepén áll a 2003-ban felállított bronz Széchenyi-mellszobor. Az eredeti szobrot 1900-ban ellopták, majd egy évvel később Bécsben előkerült, egy műgyűjtőnél akadtak rá. 1997-ben újból ellopták, ekkor azonban már nem a művészeti értéke, hanem a bronz anyaga miatt.
A kilátó másik oldalán található az egykori kútház kétszárnyú, csillagdíszes bronz ajtajához.
A terasz közepén magasodik a kútház kupoláját eltakaró, kőből falazott hengertest, amelynek tetején lépcsőzetes átvezetés után emelkedik a harang formájú, fém zászlótartó rúd. Felületét gyöngy- és palmettasoros párkány fölött groteszk maszkok és gyümölcsfüzérek sora, szárnyas oroszlánfejek tagolják. Karcsúsodó gyöngy- és rozettadíszű átvezető tagja után emelkedik a magas zászlórúd.
Érdekessége a helynek a Széchenyi-emlékpad, mely a legrégebbi tárgy a Széchenyi-kilátónál: 1860-ból származik, a hegy elnevezésének idejéből.


A pad oldalán felirat olvasható:
"Vándor, kit utad erre hoz,
e kéz hordta kőrakáshoz,
tudd a legnagyobb magyar nevét
a dicsők dicsője, a nagy Széchenyiét!
Keresztelője volt a honfi
tisztelve, áldva a nemes
viseli ez orom,
most és mindenkoron."


A kilátó mögött kétoldalt egy-egy széles ívben kanyarodó lépcső vezet lefelé ahhoz a magaslathoz, ahol a Széchenyi-emlékmű állt, innen lopták el 1997-ben az eredeti szobrot.





2017_Mikulas

2017. december 3. 10:00-14:00

Advent_2017_227

2017. december 3-tól 23-ig.

fotokiallitas-1

2017. november 24. 17:00

Lorant_Zsolt-1

2017. november 30-ig.

hotjazz277

2017. november 25. 19:00

Adventi_plakaatterv_3

2017. december 2.

muzped

2017. november

Adventi_vasar

2017. december 2. 9-14 óráig

Betlehem

Jelentkezési határidő 2017. november 24.

disznotorosplakat2017-magyar2-1

2017. november 25-26.

mura_webmeghivo1

2017. október 30. -december 1.

Nevtelen

Programajánló

logotype_250x250

Programfüzet

Egeszseges_Hegyvidek227

Az Egészséges Hegyvidék program 2017-ben is folytatódik.


«
»

Sebessegmerok_banner

Széchenyi 2020

Zöld Iroda

Hegyvidéki baba

Hegyvidek_ONvedelem_banner

Lovasut_banner

gyorsnet_banner

kerekpar_regisztracio

E-ügyintézés


local_taxes_banner250

Ter-koz2

Hegyvidék TV

banner_ovodasok_2017

Amire büszkék vagyunk

Telefonon a Hegyvidék

Pokorni Zoltán

Váczi János blogja

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Hegyvidék Kártya

Hegyvidék újság

Kiadványaink

Minerva térinformatika