A Hegyvidékről

Tusa Erzsébet (1928-2017)

Tusa Erzsébet zongoraművész 1925. január 5-én született Budapesten. Felsőfokú zongoratanulmányait Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, tanárai Dániel Ernő és Kadosa Pál voltak. 1948-ban diplomázott, 1949-től 1968-ig a szombathelyi Állami Zeneiskola, azt követően a győri és a szegedi Zeneművészeti Szakiskola, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára volt. 1976-tól hét éven át a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézetében tanított. 1989-től 2004-ig a tokiói Musashino Zeneakadémia vendégprofesszora volt.

1967-től zongoraművészként – mint az Országos Filharmónia szólistája – több kontinens számos országában koncertezett. 1961-ben ő tartotta Bartók Béla Scherzójának zongorára és zenekarra átírt darabjának ősbemutatóját, és kortárs magyar szerzők több művét is bemutatta. Zongorajátékát számos hangfelvétel őrzi, zenésztársaival – Pásztory Dittával és Lantos Istvánnal – kétzongorás műveket játszott lemezre.

Hangversenyeket és mesterkurzusokat tartott Salzburgban, Hannoverben, Heidelbergben, Portugáliában, Hollandiában, valamint Japánban, Új-Zélandon, Tajvanon és Ausztráliában. Sok nemzetközi konferenciára hívták meg előadónak. 1990 és 1996 között a Magyarországi Zenetanárok Társaságának elnöke, 1996-tól tiszteletbeli elnöke.
Munkásságáért 1968-ban Liszt Ferenc-, 1985-ben SZOT-díjjal tüntették ki, 1995-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat kapott, 1979 óta érdemes művész.
Írásai: Megtervezett véletlenek (1989), …szigetre mentett magvak…( 1990), továbbá publikációk Liszt késői műveiről és az integratív nevelésről.

2004-ben bekövetkezett súlyos betegsége akadályozta meg további aktív oktatói és művészi tevékenységét. Férje, Lendvai Ernő Széchenyi-díjas zenetudós volt, akinek halálát követően ő rendezte sajtó alá tanulmányait, írásait, előadásait. Évtizedek óta a Hegyvidék lakója volt. 2017 augusztusában hunyt el.