Emléktábla Csanády Györgynek

Ugocsa utca, Királyhágó tér, Zsolna utca – kerületünk több részén is találkozhatunk a történelmi Magyarország földrajzi helységeivel. Kevesen tudják azonban, hogy a Székely himnusz szövegének írója is a Hegyvidéken élt. A trianoni döntés századik évfordulóján Csanády György tiszteletére, egykori lakóhelyénél, a Városmajor utca 28/C-nél avatott emléktáblát a Hegyvidéki Önkormányzat.

1920. június 4. – budapesti idő szerint – 16 óra 32 perc: aláírták a trianoni békediktátumot – ahogy a korabeli újságok nevezték: a „halálbékét”. Bár a döntés kerületünket közvetlenül nem érintette, mégis számos olyan utcával, térrel, szoborral és emléktáblával találkozhatunk, melyek külhoni kötődésünket jelképezik. Itt, a Hegyvidéken, a Városmajor utca 28/C-ben élt családjával Csanády György író, lapszerkesztő, a Magyar Rádió vezető munkatársa, a Székely himnusz szövegének írója is. Csanády György 1895-ben Székelyudvarhelyen született. Az erdélyi származású író a trianoni döntés után menekült Magyarországra és négy társával együtt Szegeden megalapította a Székely Egyetemista és Főiskola Hallgatók Egyesületét. A Székely himnusz szövegét 1921-ben a Májusi Nagyáldozat névre keresztelt székely ünnepélyes találkozóra írta. A magyarság összetartozását is jelképező verset Mihalik Kálmán zenésítette meg. A mű 1922-ben Budapesten, az Aquincumban rendezett Májusi Nagyáldozón hangzott el először. A Székely himnusz a magyarság motívumává vált, s bár a kommunizmus ideje alatt betiltották, terjedését a hatóságok nem tudták megállítani. Csanády Györgyöt 1952-ben, a Farkasréti temetőben temették el – koporsójára erdélyi földet szórtak, majd hamvait – végakarata szerint – a székelyudvarhelyi református temetőben helyezték el. Június 4-én, a nemzeti összetartozás emléknapján egykori lakóhelyénél avatott emléktáblát a Hegyvidéki Önkormányzat.

„A külföldi országok himnuszai gyakran harcba hívó, lelkesítő indulók – a magyar himnusz, de a székely himnusz sem ilyen. Panasz, remény és könyörgés szólal meg benne, nem harcra hív, sokkal inkább vigasztalni próbál, vígaszt nyújtani, ami a költészet és a zene egyik fő hivatása és értelme volt mindig is. Nem gyógyítani, hanem elviselni segíti a bajt. Hogy a Székely himnusz ma is él és hat, hogy az illegalitás, a betiltottság hosszú évtizedei után a szabadság levegőjében sem enyészett el, ez arról tanúskodik, hogy a baj is él” – fogalmazott Pokorni Zoltán polgármester, aki Trianonnal kapcsolatban is megosztotta gondolatatit. „Kettős tragédia történt a magyarsággal. Egyfelől maga a szétszakítás drámai fájdalma és azóta teljesen be nem hegedő sebe. A tájak és emberek, hegyek, folyók, falvak és városok, a három és fél millió magyar elveszítése a magyarországi kortársak számára a személyes kirablottság, a csonkolás sokkját, a határon kívül rekedtek számára pedig a leigázottság kétségbeesését jelentette” - emelte ki a polgármester, aki arról is szólt, hogy a békediktátum nemcsak a határokat, hanem minket is megváltoztatott. „Trianonnak van egy másik tragikus hatása, amely talán nem olyan hirtelen csapott le ránk, magyarokra, mint az amputáció sokkja, de amely kártékonyan árnyékot vetett az utóbbi száz év magyar történelmére. Ez Trianon hatása a gondolkodásunkra önmagunkról” – mondta Pokorni Zoltán, aki arra is rámutatott, hogy Trianon a vereség metaforája. „A fájdalom enyhülhet, de sosem múlik el. Ám a gondolkodásunkon esett bajtól, a kiskorúság hendikepjétől ideje száz év után megszabadulnunk. Győzelem volna ez is” – tette hozzá a polgármester, aki a Székely himnusz meghallgatása után Fonti Krisztina alpolgármesterrel közösen koszorút helyezett el Csanády György emléktáblájánál.