*

Mécsesek gyúltak a forradalom hőseiért

Mécsesek gyúltak a forradalom hőseiért

„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!” – így hangzott Nagy Imre 1956. november 4-én, hajnali öt óra húsz perckor felolvasott rádióközleménye, ami külföldön süket fülekre talált.

De a segélykérés a magyar hazafikhoz eljutott, az emberek pedig országszerte ismét fegyvert ragadtak, hogy megvédjék az alig néhány nappal korábban kivívott szabadságot.
Megkísérelték a lehetetlent, visszaverni a legmodernebb harckocsikat és tüzérséget is bevető szovjet hadsereget. Számos városban zajlottak elkeseredett harcok, Budapesten a Corvin közben, a Dob utcánál, Soroksáron, Erzsébeten, és a Széna téren volt a leghevesebb a tűzpárbaj.
Majdnem egy hétig tartott az egyenlőtlen küzdelem, holott az invázió elindítását megelőzően a forradalmat végül leverő Konyev marsall, a Varsói Szerződés haderejének főparancsnoka legfeljebb három napig tartó műveletről beszélt.

A kitartásnak azonban nagy ára volt, a harcok során közel háromezer magyar vesztette életét, a sebesültek száma meghaladta a 20 ezret.

Előttük, az agresszió áldozatai előtt hajt fejet minden évben a Hegyvidéki Önkormányzat a polgármesteri hivatal előtt megtartott megemlékezéssel, melyen idén Rubold Ödön színművész és Csernus Szilvia népdalénekes lépett fel. Ezután elsőként Fonti Krisztina gyújtott mécsest a hősök tiszteletére, majd mások is követték példáját, így hamarosan égő mécsesekkel telt meg a hivatal lépcsője. A képviselő elmondta, hogy november 4-én nemcsak a forradalom halottai előtt hajtunk fejet, hanem mindazokra emlékezünk, akik veszteséget szenvedtek el. Az áldozatok családtagjaira, a bebörtönzettekre, és a hazájukat kényszerből elhagyókra.

  emlekezzunk12