Pünkösdi Búcsú volt a Svábhegyen

A rendezvény utolsó napját – a szokásokhoz hűen – a Hősök emlékművénél tartott koszorúzás zárta.
A Diana parkban minden ott folytatódott, ahol tavaly abbamaradt: a hegyvidéki fiatalok műsorai remekül sikerültek, az ételek és az italok kifogástalanok, a hangulat pedig felhőtlen volt. Ez is az oka annak, hogy a hegyvidékiek évről évre örömmel térnek vissza a XII. kerület egyik legkedveltebb kulturális eseményére, a Svábhegyi Pünkösdi Búcsúra. „Most is a hagyományok tisztelete vezérelt bennünket. Igyekeztünk olyan rendezvénnyel kedveskedni, ami minden korosztály számára tartogat érdekességeket” – mondta Herczeg Józsefné Eszter, a Jókai Klub és a Virányosi Közösségi Ház igazgatója.

Az örökzöld slágereket, német táncdalokat és polkát játszó Szomorer Jungs zenekar először vett részt a svábhegyi mulatságon, de a Diana parkot átszövő derű őket is hamar magával ragadta. „Fantasztikus a hangulat, a közönség zseniális. Jó volt látni, ahogy a söröskorsókat a magasba emelve velünk együtt énekeltek” – idézte fel a legszebb pillanatokat Balogh János, az együttes vezetője.
A kedves kofák a legjobb minőségű portékáikat hozták el a pünkösdi kirakodóvásárra. A hölgyek kedvükre válogathattak a csinos ékszerek és piperék között, a gyerekek népi játékokkal gazdagíthatták gyűjteményüket, az ínyencek pedig múltidéző gasztronómiai kalandokba kóstolhattak bele.
„A búcsú ugyanazt képviseli, amit tavaly vagy éppen száz esztendővel ezelőtt. Nem feltétlenül kell a modern kor igényeit kiszolgálni; a hagyományok őrzését és értékét kell megmutatni. Mert lehet, hogy amikor már minden színes, minden csillog, akkor ezek az értékek jobban fognak fényleni, hiszen igazabbak, s túlmutatnak napjaink igényein” – összegzett Kövesdiné Martin Nóra, a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület és a hegyvidéki német nemzetiségi önkormányzat elnöke.
„A rendezvény nem olyan, mint a nagy fesztiválok, az üzenete is más – itt az együttlét öröme a legfontosabb. Ismét hoztuk azt a hagyományőrző értéket, ami a kezdetektől jellemezi a Svábhegyi Pünkösdi Búcsút. S bár városszerte megannyi program várta az érdeklődőket, ezúttal is több ezer ember döntött úgy, hogy ellátogat hozzánk” – értékelte a nagymúltú programsorozatot Kovács Lajos alpolgármester, aki azt is hozzáfűzte, hogy jövőre újításokat terveznek, ám a búcsú hangulatán, üzenetén biztosan nem fognak változtatni.
A búcsú utolsó napja a szokásokhoz hűen a tiszteletadás ideje volt. „A hősi halottokról való megemlékezésünk nemcsak gyász és szomorkodás, hiszen átcsillan rajta az örök élet hite és a feltámadás reménye is” – mondta Kocsis István atya, az Istenhegyi Szent László Plébánia lelkipásztora, mielőtt megáldotta a Hősök emlékművét, amelyet 1934-ben emeltek az első világháborúban elesett katonák tiszteletére, majd eltávolítását követően 1962-ben újra felállítottak, és a második világháború katonaáldozatainak nevét is rávésték.
„A világháborús emlékművek – ha hagyjuk őket beszélni – emberi sorsokat hoznak elénk. Egy-egy közösség veszteségét mesélik el a nemzet nagy közös küzdelméből és nagy közös tragédiájából. Ha az országgyűlésben járunk, ha Szegeden vagyunk, ha bármely kis faluban körül nézünk, ott sorakoznak a nevek. Grófok és napszámosok, gazdagok és szegények, mérnökök és mesteremberek. Azoknak az embereknek a sorsa, élete és halála, akik hozzájárultak nemzetünk megmaradásához, erős kötelékkel köt össze bennünket. Az ár, amit a magyar hazát védők megfizettek nemzetünk életéért a legdrágább és legértékesebb, amelyet ember csak adni tud” – fogalmazott beszédében Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, kerületünk országgyűlési képviselője, aki ezután Kovács Lajos alpolgármesterrel együtt helyezett el koszorút az emlékműnél.