*

A Hegyvidékről

Szőnyi Erzsébet (1924-2019)

Szőnyi Erzsébet alkotóművész, zenepedagógus, zenetudós, Kodály Zoltán zenepedagógiai módszerének világszerte ismert folytatója és népszerűsítője. A magyar zenepedagógia újjászervezésének munkálataiba Kodály Zoltán útmutatása nyomán 1945-ben kapcsolódott be.

Művészeti stílusa rendkívül sokszínű, a XX. század egyetlen zeneszerzői irányzatához sem sorolható. Zene alkotásai mellett, amelyek körébe oratóriumok, zenekari és kamaraművek, kórusok és ifjúsági darabok tartoznak, pedagógiai életműve egyedülálló jelenség a magyar zeneoktatás történetében.

A Kossuth-díjas művész 1924-ben született Budapesten, zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol olyan kiváló tanárai és mesterei voltak, mint Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Weiner Leó, Ferencsik János. Párizsban a konzervatórium növendékeként egy évet töltött, ahol Tony Aubintól, Nadia Boulangertól és Olivier Messiaentól tanult. 1981-ig a Zeneművészeti Főiskola oktatójaként dolgozott amellett, hogy középiskolai énektanári hivatását is ellátta. Tanári munkája mellett zeneszerzéssel is foglalkozott, korai szerzői korszakában gyermekeknek szánt operákat, színpadi műveket készített (A makrancos királylány), majd merészebb stílusban, ritmus és hangszerkezelésben alkotott, az 1990-es években pedig a világi, a szakrális líra és egyházi művek felé fordult.

Az 1960-as évektől rendszeresen részt vett nemzetközi konferenciákon, külföldi egyetemeken oktatott. Számos rangos nemzetközi és hazai szervezet vezető tisztségviselője (Magyar Kodály Társaság elnöke, a Bárdos Lajos Társaság és a Magyar Muzsikus Fórum társelnöke, a Magyar Művészeti Akadémia, a Nemzetközi Kodály Társaság tiszteletbeli tagja), több díjban és kitüntetésben részesült (Erkel Ferenc-díj, Apáczai Csere János-díj, Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj, Kodály-díj, kiváló művész, Magyar Örökség Díj), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének birtokosa